1Megszólalt a súahi Bildád, és ezt mondta:
2Meddig finomkodunk még itt a szavakkal? Gondolkozzatok el, és aztán szálljunk vitába vele!
3Miért tartasz bennünket állatnak, és miért nézel ostobának?
4Ha magadat marcangolod haragodban, talán elpusztul miattad a föld, és elmozdul helyéről a kőszikla?
5Bizony, kialszik a bűnösök világossága, tüzük lángja nem ragyog.
6Elsötétül sátrában a világosság, mécsese kialszik mellette.
7Erőteljes léptei megrövidülnek, saját tervei okozzák bukását.
8Mert lába hálóba gabalyodik, és kelepcébe kerül.
9Sarkát csapda ragadja meg, és hurok feszül rá.
10Hurok van elrejtve számára a földön, és csapda az ösvényén.
11Körös-körül félelmek rémítik, és kergetik lépten-nyomon.
12Éhesen várja a nyomorúság, és készen áll a veszedelem, hogy elbuktassa őt.
13Darabonként rágja le bőrét a kór, darabonként rágja le róla a halálos betegség.
14Kirángatják biztonságos sátrából, és elhajtják a borzalmak királya elé.
15Sátrában nem az övéi laknak, lakóhelyére kénkövet szórnak.
16Alul elszáradnak gyökerei, és felül lefonnyad az ága.
17Emlékezete eltűnik a földről, és nem emlegetik nevét az utcán.
18Világosságból sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elűzik.
19Utódja és sarjadéka nem lesz népe között, senkije sem marad lakóhelyén.
20Végnapján elszörnyednek a nyugaton lakók, és iszonyat fogja el a keleten lakókat.
21Bizony, így jár az álnokok hajléka, annak lakóhelye, aki nem akar Istenről tudni.