1Éppen akkor mentek oda a tanítványok Jézushoz, ezzel a kérdéssel: Ki a legnagyobb a mennyek országában?
2Erre Jézus odahívott egy kis gyermeket, közéjük állította
3és így szólt: Ámennel mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, semmiképpen sem mentek be a mennyek országába.
4Aki azért kicsinnyé lesz, megalázza magát, mint ez a kis gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában.
5És aki egy ilyen kis gyermeket befogad az én kedvemért, engem fogad be.
6Aki pedig egyet is megront e bennem hivő kicsinyek közül, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára és a tenger közepébe vessék.
7Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert botránkozások mindenképpen lesznek ugyan, de jaj annak az embernek, aki által a botránkozás esik.
8Ha pedig kezed, vagy lábad bűnre csábít téged, vágd le és vesd el magadtól. Jobb neked, ha csonkán, vagy sántán mégy az életre, mintha épkézláb az örök tűzre.
9És ha a szemed bűnre csábít téged, vájd ki és vesd el magadtól; jobb neked félszemmel az életre menned, mint ép szemmel az örök tűzre vettetned.
10Vigyázzatok, hogy e kicsinyek közül egyet se vessetek meg, mert mondom nektek, hogy az ő angyalaik a mennyben mindenkor látják az én mennyei Atyám arcát.
11Az Ember Fia azért jött, hogy megtartsa, ami elveszett.
12Mit gondoltok, ha egy embernek száz juha van, és azok közül elcsatangol egy, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyeken és nem megy-é el, és nem keresi-e meg azt, amelyik eltévedt?
13És ha történetesen megtalálja, bizony mondom nektek, jobban örvend annak az egynek, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek.
14így a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül.
15Ha pedig a te atyádfia vétkezik (ellened), menj el és fedd meg őt négyszemközt; ha hallgat reád, megnyerted a te atyádfiát;
16ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy minden szót két vagy három tanú vallomása bizonyítson.
17Ha azokra sem hallgat, jelentsd a gyülekezetnek. Ha pedig még a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány, vagy a vámszedő.
18Bizony mondom néktek, amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is, és amit feloldoztok a földön, oldozva lesz a mennyben is.
19Ismét mondom nektek: Ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, amit csak kérni akartok, megadja nektek az én mennyei Atyám.
20Mert ahol ketten, vagy hárman együtt vannak az én nevemben, ott vagyok közöttük én is.
21Ekkor Péter odament hozzá és azt mondta: Uram, hányszor vétkezhetik az én atyámfia énellenem és hányszor kell megbocsátanom neki? Még hétszer is?
22Jézus azt mondta: Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer is.
23Ezért hasonló a mennyek országa a királyhoz, aki el akart számolni szolgáival.
24Amikor aztán a számonkérést megkezdte, olyan szolgát hoztak eléje, aki tízezer talentummal tartozott.
25Mivel nem volt miből megfizetnie, ura megparancsolta, hogy adják el őt is, feleségét is, gyermekeit is és mindenét amije van és fizessen.
26Ekkor a szolga térdre esve könyörgött: Uram, légy nagylelkű hozzám és mindent megfizetek.
27Az úr pedig megszánta azt a szolgát és elbocsátotta, sőt az adósságát is elengedte neki.
28Ahogy kiment a szolga, találkozott egyik szolga társával, aki száz dénárral tartozott neki. Ez megragadta őt, fojtogatni kezdte és követelte: fizesd meg nekem, amivel tartozol.
29Ekkor az ő szolgatársa térdre esve könyörgött: légy nagylelkű hozzám és mindent megfizetek.
30De ez nem engedett és elmenvén tömlöcbe záratta, amíg ki nem fizeti tartozását.
31A történtek láttára szolgatársai felháborodtak s elmenvén megjelentették uruknak mindazt, ami történt.
32Akkor maga elé hívatta őt az ő ura és azt mondta neki: Gonosz szolga, én a te egész tartozásodat elengedtem neked a te könyörgésedre.
33Nem kellett volna-e neked is könyörülnöd a te szolgatársadon, amint én könyörültem rajtad?
34És haragjában a hóhérok kezére adta, míg minden tartozását meg nem fizeti.
35így cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátotok ki-ki az Ő atyjafiának.