1Egyszer megint, bement a zsinagógába. Éppen ott volt egy béna kezű ember.
2És lesték őt, vajon meggyógyítja-e szombat napon, hogy vádolhassák ót.
3Akkor így szólt a béna kezű embernek: Állj elő a középre!
4Azoknak pedig azt mondta: Szabad-e szombat napon jót tenni, vagy rosszat cselekedni? Életet menteni, vagy elveszteni? De azok hallgattak.
5Elszomorodott szívük keménysége miatt és haraggal nézett végig rajtuk. Majd így szólt az emberhez: Nyújtsd ki a kezedet! Mire az kinyújtotta a kezét, és íme az egészen éppé lett.
6Akkor a farizeusok kimentek és a Heródes pártiakkal mindjárt tanácsot tartottak ellene, hogyan pusztítsák el.
7Jézus pedig visszavonult tanítványaival a tenger mellé. Nagy sokaság követte ót Galileából és Judeából.
8Jeruzsálemből, Idumeából, a Jordánon túlról, Tirus és Szidon vidékéről is nagy sokaság ment hozzá, mivel hallották, hogy milyen nagy dolgokat művel.
9És meghagyta tanítványainak, hogy egy kis hajót tartsanak neki készen, hogy a sokaság le ne gázolja.
10Olyan sokat gyógyított meg, hogy ha valakinek valami nyavalyája volt. hozzá sietett és megérintette őt.
11És amikor a tisztátalan lelkek meglátták, leborultak előtte és azt kiáltották: Te vagy az Isten Fia!
12Ő pedig szigorúan rájuk parancsolt, hogy el ne árulják, ki ó.
13Azután felment a hegyre és magához szólította, akiket kiszemelt. És azok odamentek hozzá.
14Kiválasztott közülök tizenkettőt, hogy vele legyenek és kiküldje őket prédikálni,
15és hatalmuk legyen a betegségek meggyógyítására és az ördögök kiűzésére.
16Így tette apostollá a tizenkettőt: Simont, akinek a Péter nevet adta,
17és Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost, Jakab testvérét, és a Boanerges nevet adta nekik, amely azt teszi, Mennydörgés fiai,
18Andrást és Fülöpöt, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot az Affeus fiát, Táddeust és Simont, a kanáneust (vakbuzgó politikust),
19és Júdás Iskariótest, aki el is árulta őt.
20Azután betért egy házba. És akkora sokaság gyűlt egybe ismét, hogy még enni sem tudtak.
21Amint az övéi ezt meghallották, eljöttek, hogy erővel hazavigyék, mert azt mondták, hogy eszét vesztette.
22Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek!e, azt állították: Belzebub van vele és az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.
23Ő pedig magához hívta ezeket és példázatokban ezt mondta nekik: Hogyan űzheti ki a Sátán a Sátánt?
24Hiszen ha egy ország önmagával meghasonlik, az az ország nem maradhat meg;
25és ha egy ház önmagával meghasonlik, az a ház sem maradhat meg.
26És ha a Sátán önmaga ellen támadt és meghasonlott, nem maradhat meg, hanem vége van.
27Senki sem hatolhat be az erős ember házába, hogy kirabolja holmiját, hacsak előbb meg nem kötözi az erős embert és akkor rabolja ki annak a házát.
28Bizony mondom nektek, hogy minden bűn megbocsáttatik az emberek fiainak, még a káromlások is, akármilyen nagy az a káromlás,
29de aki a Szentlélek ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örökkévaló bűn terheli.
30Ezt arra az állításukra mondta, hogy tisztátalan lélek van benne.
31És megérkeztek anyja és testvérei, és kívül megállva beküldtek hozzá és hívatták őt.
32A körülötte ülő sokaságból megszólalt valaki: íme a te anyád és testvéreid ott kinn keresnek téged.
33Ő azonban így felelt nekik: Ki az én anyám és kik az én testvéreim?
34Majd végigtekintett a körülötte ülőkön és így szólt: íme az én anyám és az én testvéreim!
35Mert aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fiútestvérem, nőtestvérem és anyám.