Luke 2
1 Abban az időben Augusztus császár rendeletet adott ki, hogy az egész lakott földet össze kell írni.
2 Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó.
3 Mindenki elment az összeírásra, ki-ki a maga városába.
4 így ment fel József is Galileiből, Názáret városából Júdeába, Dávid városába melyet Betlehemnek neveznek, mivel Dávid házából és nemzetségéből való volt,
5 hogy beírják Máriával együtt, aki neki el volt jegyezve feleségül és várandós volt.
6 Ottlétük alatt történt, hogy elérkezett az ő szülésének ideje.
7 Megszülte az ő elsőszülött fiát, bepólyálta és a jászolba fektette, mivel nem volt részükre hely a vendégfogadó házban.
8 Pásztoremberek voltak azon a vidéken, akik künn a mezőn tanyáztak, és egész éjszakán át vigyáztak a nyájra.
9 Az Úr angyala megjelent előttük, és az Úr dicsősége körülragyogta őket, és nagy félelemmel megfélemlettek.
10 És az angyal azt mondta nekik: Ne féljetek, íme, hirdetek nektek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lesz,
11 mert megszületett ma nektek a Megtartó, az Úr Krisztus, a Dávid városában.
12 Ez pedig nektek a jel: Találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.
13 És az angyallal hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg, akik dicsértek az Istent, és ezt mondták:
14 Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a Jóakarat embereinek.
15 És történt, hogy mikor az angyalok visszatértek tőlük a mennybe, a pásztorok így biztatták egymást: Menjünk el egyenest Betlehembe, és lássuk meg, mi az, ami ott történt, és amit az Úr tudtunkra adott.
16 Elmentek azért nagy sietve és megtalálták Máriát és Józsefet, meg a jászolban fekvő kis gyermeket,
17 Amikor pedig meglátták, elbeszélték mindazt a kijelentést, amit a gyermek felől vettek.
18 És mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott a pásztorok elbeszélésén.
19 Mária pedig mindezeket a beszédeket megjegyezte és szívében forgatta.
20 A pásztorok aztán visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindenért, amit hallottak és láttak, úgy, amint az előre megmondatott nekik.
21 A nyolc nap elteltével körülmetélték és Jézusnak nevezték el őt, amint az angyal nevezte, mielőtt fogantatott volna anyja ménében.
22 Majd mikor Mózes törvénye szerint beteltek tisztulásuk napjai, felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak,
23 amint meg van írva az Úr törvényében, hogy minden elsőszülött fiú az Urnák legyen szentelve;
24 és hogy áldozatot mutassanak be szintén úgy, amint megmondatott az Úr törvényében: Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.
25 És íme volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű igaz és istenfélő ember, aki várta Izrael megvigasztaltatását és a Szentlélek volt rajta.
26 Őneki a Szentlélek kinyilatkoztatta, hogy addig nem hal meg, amíg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.
27 És a Lélek indításából a templomba ment éppen akkor, amikor a gyermek Jézust bevitték a szülei, hogy érte a törvény szokása szerint cselekedjenek.
28 És ő karjaiba vette és áldotta az Istent, így:
29 Mostan bocsátod el Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben,
30 mert látták az én szemeim a te üdvözítésedet,
31 melyet készítettél minden nép szemeláttára,
32 világosságul a pogányoknak és népednek, Izraelnek dicsőségére.
33 Apja és anyja csodálkoztak a felőle mondottakon.
34 Majd megáldotta őket Simeon és így szólt Máriához, az anyához: íme, ez a gyermek arra rendeltetett, hogy általa sokan elessenek és felkeljenek Izraelben, és jel legyen, amelynek sokan ellene mondanak
35 még a te lelkedet is áthatja az éles tőr - hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.
36 És volt egy próféta asszony, Anna, Fánuel leánya, Áser törzséből. Ez nagyon öreg volt már; miután hajadon kora után hét évig élt a férjével,
37 most már nyolcvannégy esztendős özvegyasszony volt. El sem távozott a templomból, hanem böjtökkel és imádságokkal szolgált éjjel és nappal.
38 Ez is odaállott ugyanabban az órában; hálát adott az Úrnak és szólott felőle mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltását várták.
39 És mikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, az ő városukba, Názáretbe.
40 A kis gyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, megteljesedett bölcsességgel, és az Isten kegyelme nyugodott meg rajta.
41 Szülei évről évre feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
42 És amikor tizenkét esztendős lett, együtt mentek fel Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint.
43 Az ünnepnapok elteltével hazafelé indultak, a gyermek Jézus azonban visszamaradt Jeruzsálemben, de a szülei ezt nem vették észre.
44 Azt gondolták, hogy az úti társaságban van. Egy napi járóföldet tettek már meg, és csak akkor keresték Őt a rokonok és ismerősök között.
45 És mikor nem találták, visszamentek Jeruzsálembe, tovább keresni őt.
46 Csak harmadnap találták meg a templomban, a tanítómesterek között ülve, amint hallgatta és kérdezgette őket.
47 Hallgatói mindnyájan elálmélkodtak az értelmén és feleletein.
48 Amikor megpillantották őt, nagyon megrendültek és az anyja így szólt hozzá: Fiam, miért tetted ezt velünk? Íme atyád és én nagy bánattal keresünk téged.
49 Ő pedig így felelt nekik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Nem tudjátok, hogy nekem az én Atyám dolgaival kell foglalkoznom?
50 De ők nem értették, hogy mit akart nekik mondani.
51 Aztán visszatért velük, és lement Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja pedig mindezeket a beszédeket gondosan megőrizte szívében.
52 És Jézus gyarapodott bölcsességben, testének állapotában, az Isten és az emberek előtt való kedvességben.