1Abban az időben Augusztus császár rendeletet adott ki, hogy az egész lakott földet össze kell írni.
2Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó.
3Mindenki elment az összeírásra, ki-ki a maga városába.
4így ment fel József is Galileiből, Názáret városából Júdeába, Dávid városába melyet Betlehemnek neveznek, mivel Dávid házából és nemzetségéből való volt,
5hogy beírják Máriával együtt, aki neki el volt jegyezve feleségül és várandós volt.
6Ottlétük alatt történt, hogy elérkezett az ő szülésének ideje.
7Megszülte az ő elsőszülött fiát, bepólyálta és a jászolba fektette, mivel nem volt részükre hely a vendégfogadó házban.
8Pásztoremberek voltak azon a vidéken, akik künn a mezőn tanyáztak, és egész éjszakán át vigyáztak a nyájra.
9Az Úr angyala megjelent előttük, és az Úr dicsősége körülragyogta őket, és nagy félelemmel megfélemlettek.
10És az angyal azt mondta nekik: Ne féljetek, íme, hirdetek nektek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lesz,
11mert megszületett ma nektek a Megtartó, az Úr Krisztus, a Dávid városában.
12Ez pedig nektek a jel: Találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.
13És az angyallal hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg, akik dicsértek az Istent, és ezt mondták:
14Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a Jóakarat embereinek.
15És történt, hogy mikor az angyalok visszatértek tőlük a mennybe, a pásztorok így biztatták egymást: Menjünk el egyenest Betlehembe, és lássuk meg, mi az, ami ott történt, és amit az Úr tudtunkra adott.
16Elmentek azért nagy sietve és megtalálták Máriát és Józsefet, meg a jászolban fekvő kis gyermeket,
17Amikor pedig meglátták, elbeszélték mindazt a kijelentést, amit a gyermek felől vettek.
18És mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott a pásztorok elbeszélésén.
19Mária pedig mindezeket a beszédeket megjegyezte és szívében forgatta.
20A pásztorok aztán visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindenért, amit hallottak és láttak, úgy, amint az előre megmondatott nekik.
21A nyolc nap elteltével körülmetélték és Jézusnak nevezték el őt, amint az angyal nevezte, mielőtt fogantatott volna anyja ménében.
22Majd mikor Mózes törvénye szerint beteltek tisztulásuk napjai, felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak,
23amint meg van írva az Úr törvényében, hogy minden elsőszülött fiú az Urnák legyen szentelve;
24és hogy áldozatot mutassanak be szintén úgy, amint megmondatott az Úr törvényében: Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.
25És íme volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű igaz és istenfélő ember, aki várta Izrael megvigasztaltatását és a Szentlélek volt rajta.
26Őneki a Szentlélek kinyilatkoztatta, hogy addig nem hal meg, amíg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.
27És a Lélek indításából a templomba ment éppen akkor, amikor a gyermek Jézust bevitték a szülei, hogy érte a törvény szokása szerint cselekedjenek.
28És ő karjaiba vette és áldotta az Istent, így:
29Mostan bocsátod el Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben,
30mert látták az én szemeim a te üdvözítésedet,
31melyet készítettél minden nép szemeláttára,
32világosságul a pogányoknak és népednek, Izraelnek dicsőségére.
33Apja és anyja csodálkoztak a felőle mondottakon.
34Majd megáldotta őket Simeon és így szólt Máriához, az anyához: íme, ez a gyermek arra rendeltetett, hogy általa sokan elessenek és felkeljenek Izraelben, és jel legyen, amelynek sokan ellene mondanak
35még a te lelkedet is áthatja az éles tőr - hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.
36És volt egy próféta asszony, Anna, Fánuel leánya, Áser törzséből. Ez nagyon öreg volt már; miután hajadon kora után hét évig élt a férjével,
37most már nyolcvannégy esztendős özvegyasszony volt. El sem távozott a templomból, hanem böjtökkel és imádságokkal szolgált éjjel és nappal.
38Ez is odaállott ugyanabban az órában; hálát adott az Úrnak és szólott felőle mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltását várták.
39És mikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, az ő városukba, Názáretbe.
40A kis gyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, megteljesedett bölcsességgel, és az Isten kegyelme nyugodott meg rajta.
41Szülei évről évre feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
42És amikor tizenkét esztendős lett, együtt mentek fel Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint.
43Az ünnepnapok elteltével hazafelé indultak, a gyermek Jézus azonban visszamaradt Jeruzsálemben, de a szülei ezt nem vették észre.
44Azt gondolták, hogy az úti társaságban van. Egy napi járóföldet tettek már meg, és csak akkor keresték Őt a rokonok és ismerősök között.
45És mikor nem találták, visszamentek Jeruzsálembe, tovább keresni őt.
46Csak harmadnap találták meg a templomban, a tanítómesterek között ülve, amint hallgatta és kérdezgette őket.
47Hallgatói mindnyájan elálmélkodtak az értelmén és feleletein.
48Amikor megpillantották őt, nagyon megrendültek és az anyja így szólt hozzá: Fiam, miért tetted ezt velünk? Íme atyád és én nagy bánattal keresünk téged.
49Ő pedig így felelt nekik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Nem tudjátok, hogy nekem az én Atyám dolgaival kell foglalkoznom?
50De ők nem értették, hogy mit akart nekik mondani.
51Aztán visszatért velük, és lement Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja pedig mindezeket a beszédeket gondosan megőrizte szívében.
52És Jézus gyarapodott bölcsességben, testének állapotában, az Isten és az emberek előtt való kedvességben.