1Sokan megkísérelték már írásba foglalni azoknak az eseményeknek történetét, amelyek köztünk beteljesedtek
2úgy, amint ránk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének.
3Jónak láttam én is, nemes Teofilus, hogy ezeket, mindennek eleitől fogva gondosan utánajárva, neked pontos időrendben leírjam avégből,
4hogy teljesen megismerd azoknak a tanításoknak feltétlen hitelességét, amelyek felől oktatást nyertél.
5Heródesnek, Júdea királyának idejében élt egy Zakariás nevű pap Abija rendjéből; felesége pedig Áron törzséből származott, Erzsébetnek hívták.
6Mindketten igazak voltak az Isten előtt, és feddhetetlenül jártak az Úrnak minden parancsolatában és rendelése szerint.
7De nem volt nekik gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mind a ketten éltesebb korúak voltak.
8Történt pedig, amikor az ő rendje következett, hogy a szolgálatot végezze az Isten előtt:
9A papi tiszt szokása szerint rákerült a sor, hogy bemenjen az Úr templomába, és a füstölő áldozatot bemutassa.
10A nép egész sokasága kint imádkozott a füstölő áldozat idején.
11Ekkor megjelent neki az Úr angyala a füstölő oltártól jobbra állva.
12Láttára megdöbbent Zakariás, és félelem szállta meg.
13De az angyal azt mondta neki: Ne féli, Zakariás, mert könyörgésed meghallgatásra talált és feleséged, Erzsébet, fiat szül neked, akit nevezz Jánosnak.
14Örömöd és vigasságod lesz ő neked, és sokan örülnek majd születésének.
15Nagy lesz ő az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja ménében betelik Szentlélekkel.
16És Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz.
17És Ő előtte jár majd Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiákhoz térítse, és az engedetleneket az igazakhoz illő értelemre bírja, s ezzel készítsen az Úrnak kedvére való népet.
18Ekkor Zakariás így szólt az angyalnak: Miről tudhatom én meg, hogy ez igaz? Mert én öreg vagyok, és a feleségem is előrehaladott korú.
19De az angyal azt mondta neki: Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok, Ő küldött engem azért, hogy beszéljek veled és meghozzam neked ezt az örömhírt.
20De mivel nem hittél az én beszédeimnek, amelyek beteljesednek a maguk idejében: íme néma léssz, és nem tudsz beszélni mindaddig a napig, amelyen ezek meglesznek.
21A nép pedig várta Zakariást és csodálkozott, hogy késik a templomban.
22Amikor kijött, nem tudott velük beszélni, és ebből megértették, hogy látomást látott a templomban. Csak integetett nekik, és néma maradt.
23És történt, hogy mikor leteltek szolgálatának napjai, elment haza.
24E napok után felesége, Erzsébet, áldott állapotba jutott, és teljes visszavonultságban élt Öt hónapig.
25Ezt mondta: így cselekedett velem az Úr, amikor rám tekintett, hogy elvegye a gyalázatomat az emberek előtt. Jézus születésének ígérete
26A hatodik hónapban pedig elküldötte Isten Gábriel angyalt Galileának Názáret nevű városába
27egy szűzhöz, aki egy József nevű, Dávid házából való férfiúnak volt eljegyezve. A szűzneve: Mária.
28Az angyal bement őhozzá és így szólt: Üdvözlégy, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van; áldott vagy te az asszonyok között.
29Ő pedig nagyon megzavarodott e beszéd miatt, és gondolkozott, hogy minő köszöntés ez,
30És szólt neki az angyal: Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál, az Isten előtt.
31És íme fogansz ménedben és szülsz fiat, nevezd őt Jézusnak.
32Nagy lesz ez, és a Magasságos Fiának fogják hívni, és neki adja az Úr Isten az ő atyjának, Dávidnak trónját,
33és uralkodik Jákob házán mindörökké, és országlásának nem lesz soha vége.
34Mária pedig így szólt az angyalnak: Hogyan lesz ez, hiszen nincsen férjem!
35De az angyal azt mondta neki: A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyé-köz be téged; azért szülöttedet is Szentnek nevezik, Isten Fiának.
36Íme Erzsébet, a te rokonod, akit meddőnek mondanak, szintén fiút fogant öreg korában, és már a hatodik hónapjában jár.
37Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.
38Szólott Mária: íme az Úr szolgálóleánya vagyok! Legyen úgy, amint te mondád. És eltávozott tőle az angyal.
39Mária akkor felkerekedett, és nagy sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába.
40És bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.
41Történt pedig, hogy mikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, a magzat repesett az ő méhében. Erzsébet megtelt Szentlélekkel
42és hangos szóval felkiáltott: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse!
43Hogyan lehet az, hogy az én Uram anyja eljön hozzám?
44Mert íme, mihelyt megcsendült fülemben köszöntésed hangja, méhemben a magzat repesni kezdett az örömtől.
45Boldog az a nő, aki, hitte, hogy beteljesednek az Úr ígéretei!
46Akkor így szól Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat,
47és örvendez az én szívem megtartó Istenemben,
48mert rátekintett szolgálóleányának alázatos állapotára, íme mostantól fogva boldognak magasztal engem minden nemzedék.
49Mert nagy dolgokat cselekedett velem a Hatalmas. Szent az Ő neve! [Zsolt 111,9]
50Irgalma nemzedékről nemzedékre megmarad azokon, akik őt félik. [Zsolt 103,17]
51Hatalmas dolgokat művelt karjával: Szétszórta a szívük gondolatában felfuvalkodottakat; [Zsolt 89,11]
52uralkodókat fosztott meg trónjuktól, és felmagasztalta az alázatosokat. [Zsolt 147,6]
53Éhezőket töltött be minden jóval, de üres kézzel küldte el a gazdagokat.
54Felkarolta Izraelt, az ő szolgáját, hogy megemlékezzék irgalmáról,
55amint megígérte atyáinknak, Ábrahámnak s az ő magvának mindörökké.
56Mária pedig vele maradt mintegy három hónapig, azután hazatért.
57Amikor betelt Erzsébet szülésének ideje, fiat szült.
58Meghallották szomszédai és rokonai, hogy az Úr a maga irgalmát felmagasztalta rajta, és együtt örültek vele.
59És nyolcadnapon eljöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták nevezni.
60Anyja azonban szót emelt és ezt mondta: Nem; hanem legyen a neve János.
61Mondták neki: Senki sincs rokonságodban, akit ezen a néven neveznének.
62És intettek atyjának, hogy minek akarja neveztetni.
63Az pedig táblát kért és e szavakat írta rá; János a neve. És mindnyájan elcsodálkoztak.
64Ekkor azonban megnyílt a szája, nyelve megoldódott, beszélt és áldotta az Istent.
65És félelem szállott minden szomszédjukra, és Júdea egész hegyvidékén elhíresztelték mindezeket.
66És akik hallották, szívükre vették, és így szóltak: Vajon mi lesz ebből a gyermekből? Az Úr keze rajta van.
67És Zakariás, az ő atyja, megtelt Szentlélekkel, és így prófétáit:
68Áldott az Úr, Izrael Istene, mert rátekintett az Ő népére, és váltságot szerzett neki. [Zsolt 41,14; 72,18; 111,9]
69Felemelte nekünk az üdvösség szarvát, Dávidnak, az ő szolgájának házában, [Zsolt 132,17]
70amint ígérte ősidőktől fogva szent prófétáinak szája által,
71hogy megszabadít minket ellenségeinktől és mindazoknak kezéből, akik gyűlölnek minket. [Zsolt 106,10; 105,8-10]
72Irgalmat cselekszik a mi atyáinkkal, és megemlékezik szent szövetségéről,
73az esküvésről, amellyel megesküdött Ábrahámnak, a mí atyánknak, hogy megadja nekünk:
74megszabadulva ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgálunk neki,
75szentségben és igazságban, az Ő színe előtt, egész életünkben.
76Te pedig, kis gyermek, a Magasságos prófétája leszel, mert az Úr előtt jársz, hogy elkészítsd az Ő útjait,
77közöld az ő népével az üdvösség ismeretét, bűneik bocsánatát,
78a mi Istenünk könyörülő irgalmasságából. Meglátogat minket a Naptámadat a magasságból,
79és megjelenik nekünk, akik sötétségben és a halál árnyékában ülünk, és lábunkat a békesség útjára igazgatja.
80A kis gyermek pedig növekedett és lélekben erősödött. A pusztában élt addig a napig, amíg nyilvánosan fellépett Izráelben.