Luke 1
1 Sokan megkísérelték már írásba foglalni azoknak az eseményeknek történetét, amelyek köztünk beteljesedtek
2 úgy, amint ránk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének.
3 Jónak láttam én is, nemes Teofilus, hogy ezeket, mindennek eleitől fogva gondosan utánajárva, neked pontos időrendben leírjam avégből,
4 hogy teljesen megismerd azoknak a tanításoknak feltétlen hitelességét, amelyek felől oktatást nyertél.
5 Heródesnek, Júdea királyának idejében élt egy Zakariás nevű pap Abija rendjéből; felesége pedig Áron törzséből származott, Erzsébetnek hívták.
6 Mindketten igazak voltak az Isten előtt, és feddhetetlenül jártak az Úrnak minden parancsolatában és rendelése szerint.
7 De nem volt nekik gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mind a ketten éltesebb korúak voltak.
8 Történt pedig, amikor az ő rendje következett, hogy a szolgálatot végezze az Isten előtt:
9 A papi tiszt szokása szerint rákerült a sor, hogy bemenjen az Úr templomába, és a füstölő áldozatot bemutassa.
10 A nép egész sokasága kint imádkozott a füstölő áldozat idején.
11 Ekkor megjelent neki az Úr angyala a füstölő oltártól jobbra állva.
12 Láttára megdöbbent Zakariás, és félelem szállta meg.
13 De az angyal azt mondta neki: Ne féli, Zakariás, mert könyörgésed meghallgatásra talált és feleséged, Erzsébet, fiat szül neked, akit nevezz Jánosnak.
14 Örömöd és vigasságod lesz ő neked, és sokan örülnek majd születésének.
15 Nagy lesz ő az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja ménében betelik Szentlélekkel.
16 És Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz.
17 És Ő előtte jár majd Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiákhoz térítse, és az engedetleneket az igazakhoz illő értelemre bírja, s ezzel készítsen az Úrnak kedvére való népet.
18 Ekkor Zakariás így szólt az angyalnak: Miről tudhatom én meg, hogy ez igaz? Mert én öreg vagyok, és a feleségem is előrehaladott korú.
19 De az angyal azt mondta neki: Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok, Ő küldött engem azért, hogy beszéljek veled és meghozzam neked ezt az örömhírt.
20 De mivel nem hittél az én beszédeimnek, amelyek beteljesednek a maguk idejében: íme néma léssz, és nem tudsz beszélni mindaddig a napig, amelyen ezek meglesznek.
21 A nép pedig várta Zakariást és csodálkozott, hogy késik a templomban.
22 Amikor kijött, nem tudott velük beszélni, és ebből megértették, hogy látomást látott a templomban. Csak integetett nekik, és néma maradt.
23 És történt, hogy mikor leteltek szolgálatának napjai, elment haza.
24 E napok után felesége, Erzsébet, áldott állapotba jutott, és teljes visszavonultságban élt Öt hónapig.
25 Ezt mondta: így cselekedett velem az Úr, amikor rám tekintett, hogy elvegye a gyalázatomat az emberek előtt. Jézus születésének ígérete
26 A hatodik hónapban pedig elküldötte Isten Gábriel angyalt Galileának Názáret nevű városába
27 egy szűzhöz, aki egy József nevű, Dávid házából való férfiúnak volt eljegyezve. A szűzneve: Mária.
28 Az angyal bement őhozzá és így szólt: Üdvözlégy, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van; áldott vagy te az asszonyok között.
29 Ő pedig nagyon megzavarodott e beszéd miatt, és gondolkozott, hogy minő köszöntés ez,
30 És szólt neki az angyal: Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál, az Isten előtt.
31 És íme fogansz ménedben és szülsz fiat, nevezd őt Jézusnak.
32 Nagy lesz ez, és a Magasságos Fiának fogják hívni, és neki adja az Úr Isten az ő atyjának, Dávidnak trónját,
33 és uralkodik Jákob házán mindörökké, és országlásának nem lesz soha vége.
34 Mária pedig így szólt az angyalnak: Hogyan lesz ez, hiszen nincsen férjem!
35 De az angyal azt mondta neki: A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyé-köz be téged; azért szülöttedet is Szentnek nevezik, Isten Fiának.
36 Íme Erzsébet, a te rokonod, akit meddőnek mondanak, szintén fiút fogant öreg korában, és már a hatodik hónapjában jár.
37 Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.
38 Szólott Mária: íme az Úr szolgálóleánya vagyok! Legyen úgy, amint te mondád. És eltávozott tőle az angyal.
39 Mária akkor felkerekedett, és nagy sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába.
40 És bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.
41 Történt pedig, hogy mikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, a magzat repesett az ő méhében. Erzsébet megtelt Szentlélekkel
42 és hangos szóval felkiáltott: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse!
43 Hogyan lehet az, hogy az én Uram anyja eljön hozzám?
44 Mert íme, mihelyt megcsendült fülemben köszöntésed hangja, méhemben a magzat repesni kezdett az örömtől.
45 Boldog az a nő, aki, hitte, hogy beteljesednek az Úr ígéretei!
46 Akkor így szól Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat,
47 és örvendez az én szívem megtartó Istenemben,
48 mert rátekintett szolgálóleányának alázatos állapotára, íme mostantól fogva boldognak magasztal engem minden nemzedék.
49 Mert nagy dolgokat cselekedett velem a Hatalmas. Szent az Ő neve! [Zsolt 111,9]
50 Irgalma nemzedékről nemzedékre megmarad azokon, akik őt félik. [Zsolt 103,17]
51 Hatalmas dolgokat művelt karjával: Szétszórta a szívük gondolatában felfuvalkodottakat; [Zsolt 89,11]
52 uralkodókat fosztott meg trónjuktól, és felmagasztalta az alázatosokat. [Zsolt 147,6]
53 Éhezőket töltött be minden jóval, de üres kézzel küldte el a gazdagokat.
54 Felkarolta Izraelt, az ő szolgáját, hogy megemlékezzék irgalmáról,
55 amint megígérte atyáinknak, Ábrahámnak s az ő magvának mindörökké.
56 Mária pedig vele maradt mintegy három hónapig, azután hazatért.
57 Amikor betelt Erzsébet szülésének ideje, fiat szült.
58 Meghallották szomszédai és rokonai, hogy az Úr a maga irgalmát felmagasztalta rajta, és együtt örültek vele.
59 És nyolcadnapon eljöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták nevezni.
60 Anyja azonban szót emelt és ezt mondta: Nem; hanem legyen a neve János.
61 Mondták neki: Senki sincs rokonságodban, akit ezen a néven neveznének.
62 És intettek atyjának, hogy minek akarja neveztetni.
63 Az pedig táblát kért és e szavakat írta rá; János a neve. És mindnyájan elcsodálkoztak.
64 Ekkor azonban megnyílt a szája, nyelve megoldódott, beszélt és áldotta az Istent.
65 És félelem szállott minden szomszédjukra, és Júdea egész hegyvidékén elhíresztelték mindezeket.
66 És akik hallották, szívükre vették, és így szóltak: Vajon mi lesz ebből a gyermekből? Az Úr keze rajta van.
67 És Zakariás, az ő atyja, megtelt Szentlélekkel, és így prófétáit:
68 Áldott az Úr, Izrael Istene, mert rátekintett az Ő népére, és váltságot szerzett neki. [Zsolt 41,14; 72,18; 111,9]
69 Felemelte nekünk az üdvösség szarvát, Dávidnak, az ő szolgájának házában, [Zsolt 132,17]
70 amint ígérte ősidőktől fogva szent prófétáinak szája által,
71 hogy megszabadít minket ellenségeinktől és mindazoknak kezéből, akik gyűlölnek minket. [Zsolt 106,10; 105,8-10]
72 Irgalmat cselekszik a mi atyáinkkal, és megemlékezik szent szövetségéről,
73 az esküvésről, amellyel megesküdött Ábrahámnak, a mí atyánknak, hogy megadja nekünk:
74 megszabadulva ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgálunk neki,
75 szentségben és igazságban, az Ő színe előtt, egész életünkben.
76 Te pedig, kis gyermek, a Magasságos prófétája leszel, mert az Úr előtt jársz, hogy elkészítsd az Ő útjait,
77 közöld az ő népével az üdvösség ismeretét, bűneik bocsánatát,
78 a mi Istenünk könyörülő irgalmasságából. Meglátogat minket a Naptámadat a magasságból,
79 és megjelenik nekünk, akik sötétségben és a halál árnyékában ülünk, és lábunkat a békesség útjára igazgatja.
80 A kis gyermek pedig növekedett és lélekben erősödött. A pusztában élt addig a napig, amíg nyilvánosan fellépett Izráelben.