1Azért elhagyva a Krisztusról való elemi tanítást, törekedjünk érettkorúságra. Ne kezdjünk megint alapot vetni a holt cselekedetekből való megtérésről, az Istenbe vetett hitről,
2a keresztségről, a kézrátételről, a halottak feltámadásáról és az örök életről szóló tanításoknak.
3Ha Isten megengedi, meg is cselekedjük.
4Mert lehetetlen, hogy akik egyszer világosságot nyertek, és megízlelték a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szentléleknek,
5és megkóstolták az Istennek jó beszédét és a jövendő világ erőit,
6és elestek: ismét megújuljanak a megtérésre, miután újra megfeszítik az Isten Fiát és nyilván megcsúfolják őt.
7Mert a föld, amely beissza a gyakorta ráhulló esőt és hasznos gyümölcsöt terem művelőinek, áldást nyer Istentől;
8viszont amelyik tövist és bogáncskórót terem, megvetett és majdnem átkozott lesz; az ilyenek vége a megégetés.
9De ha így szólunk is, szeretteim, felőletek ennél jobbról vagyunk meggyőződve, mégpedig arról, hogy eljuttok az üdvösségre.
10Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfeledkezzék a ti cselekedeteitekről és a szeretetről, amelyet az ő neve iránt tanúsítottatok, amikor szolgáltatok és most is szolgáltok a szenteknek.
11Kívánjuk tehát, hogy közületek ki-ki ugyanazt a buzgóságot tanúsítsa mindvégig, míg a reménység teljes bizonyossággá nem lesz.
12Ne legyetek restek, hanem követői azoknak, akik hit és engedelmesség által öröklik az ígéreteket.
13Mert az Isten, amikor ígéretet tett Ábrahámnak, önmagára esküdött. Nagyobbra nem is esküdhetett,
14amikor így szólt: Bizony megáldván megáldalak és megsokasítván megsokasítalak téged.
15És így békességes tűrés után elnyerte az ígéretet.
16Mert az emberek önmaguknál nagyobbra esküsznek, és náluk minden vitának a megerősítéséül mondott eskü vet véget.
17Ezért az Isten is még bővebben meg akarván mutatni az ígéret örököseinek az ő végzése változhatatlan voltát, esküvéssel kezeskedett,
18hogy két változhatatlan dolog által (ti. ígéret és eskü), amelyekre nézve lehetetlen, hogy az Isten hazudjék, erős vigasztalásunk legyen nekünk, kik odamenekültünk, hogy megragadjuk a felénk nyújtott reménységet.
19Biztos és erős horgonya ez lelkünknek. Belül van a kárpiton,
20ahová utat nyitva bement értünk Jézus, az örökkévaló Főpap, Melkisédek rendje szerint.