Hebrews 6
1 Azért elhagyva a Krisztusról való elemi tanítást, törekedjünk érettkorúságra. Ne kezdjünk megint alapot vetni a holt cselekedetekből való megtérésről, az Istenbe vetett hitről,
2 a keresztségről, a kézrátételről, a halottak feltámadásáról és az örök életről szóló tanításoknak.
3 Ha Isten megengedi, meg is cselekedjük.
4 Mert lehetetlen, hogy akik egyszer világosságot nyertek, és megízlelték a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szentléleknek,
5 és megkóstolták az Istennek jó beszédét és a jövendő világ erőit,
6 és elestek: ismét megújuljanak a megtérésre, miután újra megfeszítik az Isten Fiát és nyilván megcsúfolják őt.
7 Mert a föld, amely beissza a gyakorta ráhulló esőt és hasznos gyümölcsöt terem művelőinek, áldást nyer Istentől;
8 viszont amelyik tövist és bogáncskórót terem, megvetett és majdnem átkozott lesz; az ilyenek vége a megégetés.
9 De ha így szólunk is, szeretteim, felőletek ennél jobbról vagyunk meggyőződve, mégpedig arról, hogy eljuttok az üdvösségre.
10 Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfeledkezzék a ti cselekedeteitekről és a szeretetről, amelyet az ő neve iránt tanúsítottatok, amikor szolgáltatok és most is szolgáltok a szenteknek.
11 Kívánjuk tehát, hogy közületek ki-ki ugyanazt a buzgóságot tanúsítsa mindvégig, míg a reménység teljes bizonyossággá nem lesz.
12 Ne legyetek restek, hanem követői azoknak, akik hit és engedelmesség által öröklik az ígéreteket.
13 Mert az Isten, amikor ígéretet tett Ábrahámnak, önmagára esküdött. Nagyobbra nem is esküdhetett,
14 amikor így szólt: Bizony megáldván megáldalak és megsokasítván megsokasítalak téged.
15 És így békességes tűrés után elnyerte az ígéretet.
16 Mert az emberek önmaguknál nagyobbra esküsznek, és náluk minden vitának a megerősítéséül mondott eskü vet véget.
17 Ezért az Isten is még bővebben meg akarván mutatni az ígéret örököseinek az ő végzése változhatatlan voltát, esküvéssel kezeskedett,
18 hogy két változhatatlan dolog által (ti. ígéret és eskü), amelyekre nézve lehetetlen, hogy az Isten hazudjék, erős vigasztalásunk legyen nekünk, kik odamenekültünk, hogy megragadjuk a felénk nyújtott reménységet.
19 Biztos és erős horgonya ez lelkünknek. Belül van a kárpiton,
20 ahová utat nyitva bement értünk Jézus, az örökkévaló Főpap, Melkisédek rendje szerint.