1Az emberek közül választott minden főpap az emberek javára van rendelve, az Isten előtt való szolgálat végzésére, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be engesztelésül a bűnökért.
2Megértő tud lenni a tudatlanok és tévelygők iránt, mivel őt magát is nyomja az erőtlenség terhe.
3Emiatt nemcsak a népért, nem önmagáért is köteles volt bűnért való áldozatot bemutatni.
4És senki sem szerezheti meg magának azt a (főpapi) tisztességet, csak akit Isten hív el, mint Áront is.
5Hasonlóképpen Krisztus sem maga tulajdonította magának azt a dicsőséget, hogy főpap legyen, hanem az adta neki. aki így szólt hozzá: Fiam vagy te és ma szültelek téged. [Zsolt 2,7]
6Vagy amint másutt is mondta: Pap vagy te, örökkévaló, a Melkisédek rendje szerint. [Zsolt 110,4]
7Ő földi élete napjaiban erős kiáltás és könnyhullatás közben könyörgésekkel és esedezésekkel járult ahhoz, akinek hatalma volt őt a halálból megszabadítani, és magát megadó hitéért meghallgatást nyert (és megszabadult minden félelemtől).
8De mivel Fiú volt, azokból, amiket szenvedett, megtanulta az engedelmességet,
9és így tökéletességre jutva örök üdvösség szerzője lett mindazok számára, akik neki engedelmeskednek.
10És Isten Melkisédek rendje szerint való főpapnak nyilvánította. [Zsolt 110,4]
11Erről nekünk sok mondanivalónk volna, de nehéz nektek megmagyarázni, mert restek lettetek a hallásra.
12Bár korotokhoz képest már régen tanítóknak kellene lennetek, megint arra van szükségetek, hogy Isten beszédének kezdő elemeire tanítsanak titeket; és odajutottatok, hogy tejre van szükségetek és nem kemény eledelre.
13Mert mindaz, aki tejen él, csecsemő létére járatlan az igazság beszédeiben.
14Viszont a kemény eledel az érett korúaknak való, akiknek gyakorlat által fejlettebb az érzékük a jó és rossz megkülönböztetésére.