1Azután tizennégy esztendő múlva ismét felmentem Jeruzsálembe Barnabással együtt és magammal vittem Titust is.
2Kinyilatkoztatás következtében mentem fel és eléjük terjesztettem azt az evangéliumot, amelyet a pogányok közt hirdetek. Mégpedig külön a tekintélyesek elé, hogy valami módon hiába ne fussak, vagy futottam légyen.
3De ők még a velem lévő Titust sem kényszerítették a körülmetélkedésre, pedig ő görög volt.
4A belopódzott hamis atyafiakért sem, akik azért furakodtak közénk, hogy kikémleljék a Krisztus Jézusban vett szabadságunkat és minket szolgaságba hajtsanak.
5De egy tapodtat sem engedtünk nekik, hogy az evangélium igazsága megmaradjon számotokra.
6Azok pedig, akiket tekintélyeseknek tartanak - bárkik voltak egykor, azzal nem törődöm; Isten az ember személyét nem nézi -, engem ezek a tekintélyesek nem köteleztek semmire sem,
7sőt ellenkezőleg, látták, hogy a pogányok között én vagyok megbízva az evangélium hirdetésével éppúgy, mint Péter a zsidók között -
8mert aki munkálkodott Péterben a zsidók között való apostolságra, bennem is munkálkodott a pogányok között valóra,
9ezért, amikor felismerték a nekem adott kegyelmet, Jakab, Kéfás és János, akiket oszlopokul tekintenek, bajtársi jobbjukat nyújtották nekem és Barnabásnak, hogy mi a pogányok közé menjünk, ők pedig a zsidók közé,
10csak azt kérték, hogy a szegényekről emlékezzünk meg; amit én buzgón igyekeztem megcselekedni.
11Amikor pedig Kéfás Antiókiába jött, nyíltan szembeszálltam vele, mivel rászolgált a feddésre.
12Mert mielőtt Jakabtól egyesek odajöttek volna, együtt evett a pogányokkal; mikor pedig azok megjöttek, félrevonult és\elkülönítette magát, mert félt a zsidó származású atyafiaktól.
13És vele képmutatóskodott a többi zsidó is, sőt, képmutatásukba Barnabást is belesodorták.
14De mikor láttam, hogy nem őszintén járnak az evangélium igazságában, így szóltam mindnyájuk előtt Kéfásnak: Ha te zsidó létedre pogány módon élsz, és nem zsidó módra, hogyan kényszeríted a pogányokat, hogy zsidó módra éljenek?
15Mi, természet szerint zsidók és nem pogányok közül való „bűnösök\,
16tudván, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Krisztusban való hit által: MÍ is azért hittünk a Krisztus Jézusban, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg senki sem.
17Ha pedig Krisztusban keresve a megigazulást mi magunk is bűnösöknek valljuk magunkat, vajon Krisztus a bűn szolgája-e? Semmiképpen sem.
18De nagyon is bűnössé teszem magamat, ha ismét felépítem azt, amit lerontottam.
19Mert én a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek.
20Krisztussal, keresztre vagyok feszítve. Élek ugyan, de nem én, hanem él bennem a Krisztus. És azt az életet, amelyet most a testben élek. az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.
21Nem vetem el az Isten kegyelmét; de ha törvény által van a megigazulás, akkor Krisztus hiába halt meg.