Galatians 1
1 Pál, apostol, nem emberektől, nem is ember által, hanem a Jézus Krisztus és az őt halottaiból feltámasztó Atya Isten által,
2 és a velem levő összes atyafiak, Galácia gyülekezeteinek:
3 Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól,
4 aki Önmagát adta bűneinkért, hogy kiszabadítson minket e jelenvaló gonosz világból, az Istennek és a mi Atyánknak akarata szerint,
5 akié a dicsőség örökkön örökké.
6 Csodálkozom, hogy ilyen hamar elhajoltatok más evangéliumra attól, aki a Krisztus kegyelme által elhívott titeket,
7 holott nincs más (evangélium), csak némelyek zavarnak meg titeket azzal, hogy el akarák ferdíteni a Krisztus evangéliumát.
8 De ha még mi magunk vagy mennyei angyal hirdetne is nektek más evangéliumot, mint amit nektek hirdettünk, átok reá!
9 Ismétlem, amit mondtam: Ha nektek valaki más evangéliumot hirdet, mint amit elfogadtatok, átok reá!
10 Most is embereket igyekszem-e megnyerni vagy az Istent? Vagy embereknek igyekszem-e tetszeni? Ha még mindig embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék.
11 Vegyétek tudomásul, atyámfiai, hogy az az evangélium, amit én hirdettem, nem emberektől ered.
12 Én sem embertől vettem azt. Sem nem tanítottak reá, hanem a Jézus Krisztus maga nyilatkoztatta ki nekem.
13 Bizonyosan hallottátok, miként forgolódtam egykor a zsidóságban; szerfelett üldöztem és pusztítottam az Isten egyházát.
14 És a zsidóságban felülmúltam nemzetembeli sok kortársamat vakbuzgóságban az atyai hagyományokért.
15 De amikor úgy tetszett Istennek, aki engem anyám ménétől fogva elválasztott és elhívott az ő kegyelme által,
16 hogy kinyilatkoztassa az ó Fiát bennem avégből, hogy én hirdessem ót a pogányok között, attól a perctől kezdve nem tanácskoztam testtel és vérrel;
17 sem Jeruzsálembe nem mentem azokhoz, akik előbb lettek apostolok, mint én, hanem elmentem Arábiába és ismét visszatértem Damaskusba.
18 Azután három esztendő múlva felmentem Jeruzsálembe, hogy megismerkedjem Kéfással és nála maradtam tizenöt napig.
19 Az apostolok közül sem láttam mást, csak Jakabot, az Úr testvérét.
20 Amiket pedig most írok, Isten előtt mondom, hogy nem hazudom.
21 Azután Szíria és Cilicia tartományaiba mentem.
22 Személy szerint még ismeretlen voltam a Judeában levő keresztyén gyülekezetek előtt;
23 éppen csak hallották: Aki minket egykor üldözött, most evangéliumként hirdeti azt a hitet, amelyet egykor pusztított.
24 És dicsőítették én érettem az Istent.