1Intelek tehát én, aki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok méltóan ahhoz a hivatáshoz, amelyre el vagytok híva,
2teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel. Szenvedjétek el egymást szeretetben,
3igyekezzetek megtartani a lélek egységét, a békesség kötelékében.
4Egy a test és egy a Lélek, miképpen egy reménységre szól a ti elhívatásotok;
5egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség;
6egy az Isten, aki mindeneknek atyja, aki mindenek felett van és mindent áthat, és mindenben benne van.
7Mindegyikünknek pedig a Krisztus ajándékának mérteke szerint jutott a kegyelem.
8Ezért mondja az írás: Felment a magasságba, foglyokat vitt fogságba és ajándékokat adott az embereknek.
9Az, hogy felment, mi mást jelent, minthogy le is szállott a föld alsó részeibe?
10Aki leszállóit, ugyanaz, mint aki fel is ment, minden égnél feljebb, hogy a mindenséget betöltse.
11És ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul,
12hogy a szenteket felkészítse a szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére,
13míg mindnyájan eljutunk a hitnek és az Isten megismerésének egységére, érett férfiúságra, arra a nagykorúságra, amelyben elérjük a Krisztus teljességét.
14Ne legyünk többé kiskorúak, akiket ide s tova hány-vet, űz-hajt a tanításnak akármi szele, hamisjátékosok csalárdságával, megtévesztő ravaszkodásával, álnok félrevezetésre.
15Hanem igazságot szólván szeretetben, mindenestül növekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztus.
16Ő illeszti össze és szerkeszti egybe az egész testet, egymást támogató minden ízével és hatalmas erővel munkálja a test növekedését minden tag közös munkája útján, hogy Önmagát építse szeretet által.
17Ezt mondom azért és lelketekre kötöm az Úrban: többé ne járjatok úgy, mint ahogy a pogányok járnak, elméjük hiábavalóságában,
18mert meghomályosodott értelmükkel az isteni élettől elidegenültek és a bennük levő tudatlanság megkeményítette a szívókét.
19Ezek erkölcsi érzés nélkül bujálkodásra adták magukat, minden tisztátalanságnak nyereségvágyból való cselekvésére.
20De ti nem így tanultátok a Krisztust,
21ha ugyan hallottatok róla, és oktatást nyertetek felőle, hogy mint áll az igazság a Jézusban.
22Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki a csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott,
23és újuljatok meg a Lélek által elmétekben,
24és öltsétek fel az újembert, akit Isten újjáteremtett és tiszta igazságban és valódi szentségben él.
25Azért vessétek el a hazugságot, szóljatok igazat, kiki az ő felebarátjával, mert egymásnak tagjai vagyunk.
26Ám haragudjatok, de ne vetkezzetek; a nap le ne menjen a ti haragotokon.
27Ne adjatok helyet az ördögnek.
28A tolvaj többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék és abból, amit a tulajdon keze munkájából szerzett, adjon a szűkölködőnek.
29Semmi rothadt beszéd szátokból ki ne jöjjön, hanem csak ami jó, ami szükséges az építésre és áldásos a hallgatókra.
30Ne szomorítsátok meg az Istennek Szentlelkét, aki elpecsételt titeket a váltság (végítélet) ama nagy napjára.
31Minden keserűség, düh, harag, lárma és istenkáromlás pusztuljon ki közületek minden gonoszsággal együtt.
32De legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasok, bocsássatok meg egymásnak, amint Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.