1A presbiter a szeretett Gájusnak, akit én igazán szeretek.
2Szeretett atyámfia, imádkozom, hogy mindenben jól legyen dolgod, és légy jó egészségben, amint a te telkednek jól van dolga.
3Mert nagyon örültem, mikor atyafiak jöttek, és bizonyságot tettek a te igazságodról, és hogy te az igazságban jársz.
4Nincs annál nagyobb örömöm, mint mikor azt hallom, hogy gyermekeim az igazságban járnak.
5Szeretett atyámfia, hűségesen cselekszel mindenben, amit az atyafiakért teszel, különösen az idegenekért.
6Ezek bizonyságot is tettek a te szeretetedről a gyülekezet előtt. Jól teszed, hogy ezeket Isten nevéhez méltóan bocsátod útjukra.
7Mert az ő nevéért mentek ki, semmit sem fogadva el a pogányoktól.
8Nekünk azért be kell fogadnunk az ilyeneket, hogy munkatársaik legyünk az igazságban.
9Írtam a gyülekezetnek, de Diotrefes, aki elsőséget kíván köztük, nem fogad szót.
10Ezért, ha odamegyek, majd megemlékezem viselkedéséről, arról, hogy gonosz szavakkal rágalmaz minket, sőt ezzel sem éri be, hanem az atyafiakat nem látja vendégül, és azokat, akik az atyafiak közül e szolgálatra jelentkeznek, vagy akadályozza, vagy éppen kiveti a gyülekezetből.
11Szeretett atyámfia, ne a rosszat kövesd, hanem a jót. Aki a jót cselekszi, Istentől van; aki pedig rosszat cselekszik, nem látta az Istent.
12Demeter mellett mindenki bizonyságot tett, maga az igazság is; mi is bizonyságot teszünk, és tudjátok, hogy a mi bizonyságtételünk igaz.
13Sok írnivalóm volna, de nem akarok tintával és tollal írni neked.
14Remélem azonban, hogy hamarosan meglátlak, és szemtől szembe beszélhetünk. 15 Békesség neked. Köszöntének barátaid, köszöntsd barátainkat név szerint.