1Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola azoknak, akik ugyanazt a drága hitet nyerték, amit mi, a mi Istenünknek és üdvözítőnknek, a Jézus Krisztusnak igazságában;
2Kegyelem és békesség nektek bőségesen az Istennek és a mi Urunknak, Jézusunknak megismerésében.
3Az ő isteni hatalma mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, aki minket a saját dicsőségével és erejével elhívott,
4és megajándékozott amaz igen becses és igen nagy ígérettel, hogy (az ismeret által) isteni természet részeseivé leszünk, és kimenekülünk a romlottságból, amely a bűnös vágy által uralkodik a világon.
5Éppen ezért ti is teljes igyekezettel arra törekedjetek, hogy hitetekben mutassátok meg a jó erkölcsöt, a jó erkölcsben az ismeretet,
6az ismeretben az önmegtartóztatást, az önmegtartóztatásban az állhatatosságot, az állhatatosságban a kegyességet,
7a kegyességben az atyafiakhoz hajló szívet, az atyafiakhoz hajló szívben a szeretetet.
8Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, sem restekké, sem gyümölcstelenekké nem váltok a mi Urunk Jézus megismerésében.
9Akiben pedig ezek nincsenek meg, az vaksi, rövideszű és megfeledkezik régi bűneiből való megtisztulásáról.
10Ennélfogva atyámfiai, igyekezzetek a ti elhivatástok és kiválasztástok tudatát minél erősebbé tenni, mert ha így cselekesztek, soha sem botlotok meg.
11így ugyanis gazdag ajándékul elnyeritek majd a mi Urunknak és megtartónknak, a Jézus Krisztusnak örök országába való bemenetelt.
12Ezért mindenkor emlékeztetni foglak titeket ezekre, jóllehet tudjátok ezeket és szilárdan állótok a felderengő igazság birtokában.
13Helyesnek tartom ugyanis, hogy míg e test sátorában lakom, emlékeztesselek és ébren tartsalak titeket.
14Mert tudom, hogy hamar elköltözöm ebből a sátorból, amint azt nekem a mi Urunk, a Jézus Krisztus tudtomra is adta.
15Igyekezem tehát, hogy ti holtom után mindenkor megemlékezhessetek ezekről.
16Mert nem kieszelt meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét, hanem, mint akik szemünkkel láttuk az ő isteni fenségét,
17amikor az Atya Istentől tisztességet és dicsőséget nyert, és hozzá a Felségesnek és Magasztosnak ilyen szózata hangzott: Ez az én szeretett fiam, akiben én gyönyörködöm. [Mt 1,19]
18Mi hallottuk ezt az égből jövő szózatot, együtt lévén vele a szent hegyen,
19így egészen bizonyos nálunk a prófétai beszéd. Jól teszitek, ha figyeltek rá, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg felvirrad a nappal, és a hajnalcsillag felkel a szívetekben.
20Mindenekfelett annak felismerése által, hogy az írásnak egyetlen próféciája sem oldható meg a magunk magyarázatával,
21mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó, hanem a Szentlélektől indíttatva szóltak az Isten szent emberei.