1A közöttetek levő presbitereket kérem én, a presbitertárs, Krisztus szenvedésének tanúja és megjelenendő dicsőségének részese:
2Legeltessétek az Istennek közöttetek levő nyáját, nem kényszerűségből, hanem Örömest, Isten jó tetszése szerint, és nem rút nyerészkedésből, hanem buzgóságból.
3Sem nem úgy, hogy a rátok bízottakon uralkodjatok, hanem mint a nyáj példaképei.
4És mikor megjelenik a Fő-pásztor, elnyeritek a dicsőségnek hervadhatatlan koronáját.
5Hasonlóképpen ti, ifjabbak, engedelmeskedjetek a véneknek. Egymás között pedig mindnyájan öltözzetek fel az alázatosságot, mert az Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad. [Péld 3,34]
6Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annakidején.
7Minden gondotokat őrá vessétek, mert neki gondja van reátok. [Zsolt 55,23]
8Józanok legyetek, vigyázzatok, mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán, szertejár és keresi, hogy kit nyeljen el:
9Álljatok ellen neki, legyetek erősek a hitben, tudva, hogy a ti atyátokfiain szerte a világon ugyanazok a szenvedések telnek be.
10A minden kegyelem Istene pedig, aki az ő örök dicsőségére hívott el titeket a Krisztus Jézusban, ó maga tegyen titeket rövid szenvedés után tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosakká.
11Övé a dicsőség és a hatalom, örökkön örökké. Ámen.
12Szilvánus által, aki - meggyőződésem szerint -, hű atyátokfia, röviden írtam, intve és bizonyságot téve, hogy az az Istennek igaz kegyelme, amelyben állótok.
13Köszönt titeket a veletek együtt kiválasztott babiloni gyülekezet és Márk, az én fiam.
14Köszöntsétek egymást a szeretet csókjával. Békesség mindnyájatoknak, akik Krisztusban vagytok.