1A szentek javára való adakozásról felesleges is nektek többet írnom.
2Hiszen ismerem készségeteket; dicsekedtem is vele a macedónoknak, mondván, hogy Akhája kész a múlt esztendő óta és a ti buzgóságotok azok közül sokat még jobban felbuzdított.
3Mindamellett elküldtem az atyafiakat, hogy felőletek való dicsekedésünk e részben hiábavalóvá ne legyen; amint megmondtam: legyetek hát készen,
4hogyha velem a macedónok el találnak jönni és titeket készületlenül találnak, valamiképpen szégyent ne valljunk mi - vagy jobban mondva ti -, ebben a bizodalmunkban.
5Szükségesnek véltem azért arra kérni az atyafiakat, hogy előre menjenek el hozzátok és készítsék elő a ti előre megígért adományotokat, hogy az úgy legyen készen, mint Örvendező adomány és nem mint alamizsna.
6Ezt pedig gondoljátok meg: aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat.
7Ki-ki amint eltökélte szívében, úgy adjon, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert a jókedvű adakozót szereti az Isten.
8Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy rátok árassza teljes kegyelmet és mindenkor mindenből eleget adjon és bőven teljék nektek minden jó-cselekedetre.
9Amint meg van írva: Bőkezűen osztott, adott a szegényeknek; az ő igazsága megmarad örökké. [Zsolt 112,9]
10Aki pedig magot ad a magvetőnek és kenyeret eledelül, megadja és megsokasítja a ti vetéseteket és megnöveli igazságotok termését.
11így mindenben meggazdagodtok a teljes jószívűségre, amely általunk Isten iránti hálaadásra indít titeket.
12Mert a szeretetnek ez a szolgálata nemcsak kielégíti a szentek szükségét, hanem meg is haladja azáltal, hogy sokakat hálaadásra indít Isten iránt.
13Mert a szolgálat eredményes volta következtében dicsőítik az Istent, azért az engedelmességért, amellyel ti a Krisztus evangéliumáról vallást tesztek és azért a jószívűségért, amellyel nekik és mindenkinek adakoztok.
14És ők Isten kegyelmének reálok való bőséges kiáradása folytán imádkozni fognak érettetek és vágyódni fognak utánatok.
15Az Istennek pedig hála az ő kimondhatatlan ajándékáért.