1Tudjuk ugyanis, hogy ha ez a mi földi sátorházunk Összeomlik, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló házunk a mennyben.
2Amíg ebben (a földiben) vagyunk, nyögünk és sóhajtozunk, mert a mi mennyei hajlékunkat szeretnők erre felölteni,
3hogy ezt felöltve, mezítelenek ne maradjunk.
4Akik e sátorban vagyunk, megterhelten sóhajtozunk, mivel nem kívánjuk ezt levetni, hanem amazt erre felölteni, hogy azt, ami halandó, elnyelje az élet.
5Aki pedig minket éppen erre elkészített, az Isten az; ő foglalót is adott nekünk: az ő Lelkét.
6Ezért mindenkor bizakodunk, tudván, hogy amíg e testben lakunk, addig az Úrtól távol, idegenben járunk,
7- de a hit vezet minket, s nem az, amit látunk-
8bizakodunk, mondom, annyira, hogy inkább szeretnők e testből kiköltözni és hazaköltözni az Úrhoz.
9Azért minden erőnkkel azon vagyunk, hogy akár benne lakunk a testben, akár kiköltözünk abból, kedvesek legyünk neki.
10Mert mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki elvegye a jutalmát annak, amit e testben cselekedett, jót, avagy rosszat. [Róm 14,10]
11Ismerve tehát az Úr félelmét, embereket igyekszünk megnyerni az Isten színe előtt. Remélem azonban, hogy a ti lelki szemeitek előtt is tisztán állunk.
12Nem ajánljuk tehát ismét magunkat, hanem alkalmat adunk nektek a velünk való dicsekedésre, hogy legyen mit felelnetek azoknak, akik színből és nem szívből dicsekednek.
13Mert ha nem voltunk eszünknél, Istenért volt az, ha pedig eszünknél vagyunk, érettetek van.
14A Krisztus szeretete foglyul ejtett minket és úgy ítéljük, hogyha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt;
15és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, aki érettük meghalt és feltámadott.
16Azért mi mostantól kezdve senkit sem ismerünk test szerint, sőt, ha ismertük volna is Krisztust test szerint, most őt sem ismerjük így.
17Mert aki a Krisztusban van, új teremtmény; a régiek elmúltak; íme, újjá lett minden.
18Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket magával a Jézus Krisztus által és reánk bízta a megbékéltetés szolgálatát.
19Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem számította be nekik bűneiket és reánk bízta a megbékéltetés igéjét.
20Krisztusért járva tehát követségben, mintha Isten kérne általunk, Krisztusért kérünk: Béküljetek meg az Istennel!
21Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette érettünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.