1Kell dicsekednem, pedig nem épít. Azért hát rátérek a látomásokra és az Úrtól nyert kinyilatkoztatásokra.
2Ismerek egy embert Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt elragadtatott a harmadik égig, testben-e, nem tudom; testen kívül-e, nem tudom; az Isten tudja.
3És tudom, hogy ez az ember - testben-e, vagy testen kívül, nem tudom; az Isten tudja-,
4elragadtatott a paradicsomba és hallott kimondhatatlan beszédeket, amelyeket nem szabad embernek kibeszélnie.
5Ezzel az emberrel dicsekszem, magammal ellenben nem dicsekszem, hanem csak erőtlenségeimmel.
6Pedig ha dicsekedni akarnék, nem lennék esztelen, mert igazságot mondok. El akarom kerülni, hogy valaki többnek tartson, mint amit (a valóságban) lát vagy hall tőlem. [2-14]
7És hogy még e kinyilatkoztatások rendkívüli nagysága miatt se bizakodjam el: tövis adatott a testembe, a Sátán angyala, hogy üssön-verjen engem, és én el ne bizakodjam.
8Emiatt háromszor könyörögtem az Úrhoz, hogy távozzék el tőlem,
9de ő azt mondta nékem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által győz. Nagy örömmel dicsekszem tehát az erőtlenségeimmel, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem.
10Ezért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban, mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.
11Esztelenné lettem, ti kényszerítettetek reá. Nektek kellett volna engem ajánlanotok, hiszen semmivel sem maradtam el a fő-fő apostolok mögött, bár semmi vagyok.
12De az apostolság jelei megmutatkoztak közöttetek a teljes állhatatosságban, jeleken, csodákban és erőkben.
13Mert mi az, amivel a többi gyülekezetek mellett a rövidebbet húztátok? Legfeljebb az, hogy én magam nem voltam terhetekre. Bocsássátok meg nekem ezt az igazságtalanságot.
14Íme most harmadízben készülök hozzátok, de nem leszek terhetekre most sem, mert nem azt keresem, ami a tietek, hanem titeket magatokat. Nem a gyermekek tartoznak kincseket gyűjteni a szülőknek, hanem a miliők a gyermekeknek.
15Én pedig nagy örömest áldozok értetek, sőt feláldozom magamat a ti lelketekért. Ha én titeket ily nagyon szeretlek, nektek engem kevésbé kell-e veretnetek?
16Ám legyen; nem voltam ugyan terhetekre, de mint afféle ravasz ember, csellel fogtalak meg titeket.
17Talán csak nem valamelyik küldöttem által fosztottalak ki titeket?
18Megkértem Titust és vele együtt küldtem egyik atyám-fiát, csak nem Titus fosztott ki titeket? Nem volt ugyanaz a Lélek, amelyben mindketten jártunk? Nem ugyanazokon a nyomokon-e?
19Megint azt hiszitek, hogy mentegetőzünk előttetek; mi Isten színe előtt Krisztusban beszélünk; de mindent, szeretteim, a ti épülésetekre.
20Félek, ha hozzátok megyek, valamiképpen nem olyanoknak talállak titeket, amilyeneknek szeretnélek, viszont ti olyannak találtok engem, amilyennek nem szeretnétek. Félek, hogy valamiképpen viszálykodás, irigység, haragtartás, haszonlesés, rágalmazás, zavargás lesz közöttetek;
21hogy amikor újra odamegyek, megaláz engem az én Istenem köztetek és sokat megsiratok azok közül, akik előzőleg vetkeztek és nem tértek meg a tisztátalanságból, paráznaságból és bujaságból, amit elkövettek.