1Vajha elszenvednétek tőlem egy kis balgaságot, ha már elszenvedtek engem.
2Mert Isten féltő szeretetével féltelek titeket; hiszen eljegyeztelek egy férfiúnak, hogy mint szeplőtelen szüzet, állítsalak Krisztus elé.
3Féltelek azonban, hogy amint a kígyó a maga álnokságával megcsalta Évát, úgy a ti gondolataitok is elvetemednek a Krisztus iránti tiszta és szent hűségtől.
4Mert ha jön valaki és más Jézust hirdet, nem akit mi hirdettünk, vagy más lelket vesztek, nem akit vettetek, vagy más evangéliumot, nem amit befogadtatok, szépen elfogadjátok.
5Pedig azt gondolom, hogy semmiben sem vagyok hátrább a fő-fő apostoloknál.
6Lehet, hogy járatlan vagyok az ékesszólásban, de nem az ismeretben, amint ez mindenben nyilvánvalóvá lett mindnyájatok előtt.
7Vagy vetkeztem, mikor megalázkodtam, hogy titeket felmagasztaljalak, mert ingyen hirdettem nektek az Isten evangéliumát?
8Más gyülekezeteket fosztottam meg, mikor támogatást fogadtam el tőlük, hogy nektek ingyen szolgáljak.
9És mikor nálatok voltam és szűkölködtem, nem voltam terhére (közületek) senkinek. Mert amire szükségem volt, kipótolták a Macedóniából jött atyafiak, és én azon voltam és azon is leszek, hogy semmiben se legyek tér hetekre.
10Krisztus igazsága úgy legyen énbennem, hogy ettől a dicsekvéstől senki meg nem foszthat Aknája vidékén sem!
11Miért? Mert nem szeretlek titeket? Isten a tudója (hogy szeretlek)!
12De amit cselekszem, cselekszem ezután is, hogy kivegyem a talajt lábuk alól azoknak, akik arra igyekeznek, hogy velünk egy színvonalon állóknak bizonyuljanak.
13Mert az ilyenek hamis apostolok, csaló munkások, akik Krisztus apostolainak hazudják magukat.
14Nem csoda, hiszen maga a iátán is a világosság angyalává változtatta el magát.
15Nem csodálkozom tehát, ha az ő szolgái is az igazság szolgáivá változtatják el magukat. Megérdemelt végük cselekedeteik szerint lesz.
16Ismét mondom, senki se gondolja, hogy én esztelen vagyok; de ha mégis, fogadjatok be úgy is, mint esztelent, hogy egy kissé én is dicsekedhessem.
17Amit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem mintegy esztelenül, ha már egyszer a dicsekvés járja.
18Minthogy sokan dicsekedtek test szerint, én is dicsekszem.
19Hiszen ti okosak vagytok és örömest eltűritek az eszteleneket.
20Igen, eltűritek, ha valaki igába hajt, ha valaki felfal, ha valaki tőrbe ejt titeket, ha valaki a fejetekre ül, ha valaki arcul ver titeket.
21Szégyenkezve mondom, ehhez mi csakugyan gyengék voltunk. De amivel valaki nagyra van - esztelenül szólok -, azzal nagyra lehetek én is.
22Héberek ők? Én is. Izraeliták ők? Én is. Ábrahám magvai? Én is.
23Krisztus szolgái? Esztelenül mondom, én még inkább! Többet fáradoztam, többször szenvedtem börtönt, többször megveretést, mint ők. Többször voltam halálos veszedelemben.
24A zsidóktól ötször kaptam negyven botot egy híján,
25háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, egy éjt és egy napot hányódtam a nyílt tengeren.
26Gyakran voltam úton, veszedelemben (forogtam) folyóvizeken, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben a sivatagban, veszedelemben a tengeren, veszedelemben hamis atyafiak között;
27fáradtságban és nyomorúságban, gyakori virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben.
28Mindezeken felül van az én naponként való zaklattatásom, az összes gyülekezetek gondja.
29Kicsoda erőtlen, hogy vele együtt én is az ne volnék? Kicsoda tántorodik meg, hogy én ne égnék a szégyentől?
30Ha dicsekednem kell, erőtlenségemmel dicsekszem.
31Az Isten és az Úr Jézus Atyja, aki mindörökké áldott, tudja, hogy nem hazudom.
32Damaskusban Aretás király helytartója őriztette a damaskusiak városát, hogy engem elfoghasson.
33De a várablakból kosárban bocsátottak le a kőfalon át és így menekültem meg kezéből.