1Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola és Timótheus atyánkfia az Isten korinthusi gyülekezetének mindazokkal a szentekkel együtt, akik egész Akhájában vannak:
2Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
3Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalomnak Atyja, és minden vigasztalásnak Istene,
4aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk bármely nyomorúságba esetteket azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket.
5Mert amint bőven kijutott nekünk a Krisztus szenvedéseiből, úgy bőséges a mi vigasztalásunk is Krisztus által.
6De ha nyomorúságot szenvedünk, a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van az. Ha vigasztalásban van részünk, a ti vigasztalástokért van az, s ugyanazoknak a szenvedéseknek elviselését munkálja, amelyeket mi is szenvedünk.
7És a mi reménységünk erős felőletek, tudván, hogy amint társaink vagytok a szenvedésben, úgy a vigasztalásban is.
8Mert nem akarjuk, atyámfiai, hogy ne tudjatok ama nyomorúságunk felől, amely Ázsia tartományában esett rajtunk. Igen nagy, erőnk feletti teher szakadt reánk, úgyhogy életünk is kétségessé vált.
9Már magunk is kimondottuk magunkra a halálos ítéletet. Mindez azért történt, hogy ne magunkban bizakodjunk, hanem egyedül Istenben, aki feltámasztja a halottakat.
10Ilyen nagy halálos veszedelemből ő meg is szabadított minket és meg fog szabadítani (ezután is). Benne reménykedtünk, hogy ezután is meg fog szabadítani,
11ha ti is velünk együtt munkálkodtok az önként való könyörgésben, hogy sok ajakról szálljon fel érettünk sok ember hálája az irántunk tanúsított kegyelemért.
12Mert a mi dicsekedésünk ez: Lelkiismeretünk tanúsága szerint mi nem testi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével, a tőle nyert szentséggel és tisztasággal forgolódtunk a világon, kiváltképpen közöttetek.
13Mert nem írunk nektek mást, csak amit olvastok is, meg is értetek, sőt remélem, hogy meg fogjátok érteni ezentúl is mindvégig.
14Mint ahogy némi részben már eddig is megértettétek, ez pedig az, hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak napján ti velünk dicsekedtek, mint ahogy mi tiveletek.
15És ezzel a bizodalommal akartam hozzátok menni, hogy másodízben is részesüljetek kegyelemben.
16Tőletek át akartam menni Macedóniába és Macedóniából ismét visszatérni hozzátok, hogy azután ti segítsetek tovább az utamon Júdeába.
17Amikor tehát ezt terveztem, vajon könnyelműen cselekedtem-e? Vagy amit elhatározok, test szerint határozom-e el, hogy nálam (külső forma szerint) az igen igen és a nem nem legyen?
18De Isten a tanúm, hogy a mi hozzátok intézett beszédünk nem egyszerre igen és nem.
19Mert az Isten Fia, Jézus Krisztus, akit köztetek mi hirdettünk, én, Szilvánus és Timótheus, nem volt „igen\ is, meg „nem\ is, hanem benne az „igen\ valósult meg.
20Mert Istennek valamennyi ígérete őbenne lett igen és általa ámen, az Istennek dicsőségére, a mi szolgálatunkban.
21Aki pedig minket veletek együtt Krisztusban megerősít és felken, Isten az, és ő
22el is pecsételt minket és a Lélek zálogát adta szívünkbe.
23Az Istent hívom bizonyságul: úgy éltessen engem, hogy irántatok való kíméletből nem mentem el eddig Korinthusba.
24Nemhogy uralkodnánk a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk örömötöknek; mert erősen állótok a hitben.