1Ezért, mikor nem győztük már türelemmé!, jónak ítéltük, hogy magunk maradjunk Athénben egyedül.
2És elküldöttük Timótheust, a mi atyánkfiát és Isten szolgáját a Krisztus evangéliumában, hogy erősítsen titeket és bátorítson hitetekben,
3hogy senki meg ne tántorodjék e szorongattatások között. Mert ti magatok tudjátok, hogy ez a feladatunk.
4Akkor is, amikor nálatok voltunk, előre megmondtuk, hogy szorongattatásban lesz részünk; amint meg is történt, hiszen tudjátok.
5Azért én is, mivel tovább már nem győztem türelemmel, elküldtem őt, hogy tájékozódjam hitetekről: valami módon nem kísértett-e meg titeket a Sátán, és nem lett-e hiábavalóvá a mi munkánk?
6Most pedig, hogy visszaérkezett hozzám Timótheus, és örömhírt hozott hitetek és szeretetetek felől, valamint arról, hogy mindenkor jó emlékezéssel vagytok irántunk, és látni kívántok minket, amint mi is titeket;
7ezzel (a hírrel) atyámfiai, nagy vigasztalást nyertünk a ti hitetek felől minden szorongattatásunk és szükségünk között is,
8és valósággal újra éledünk, ha ti erősen álltok az Úrban.
9Mert milyen hálával is fizethetünk az Istennek érettetek mindazért az örömért, amellyel örvendezünk miattatok a mi Istenünk előtt,
10mikor éjjel-nappal nagy buzgón esedezünk, hogy megláthassuk orcátokat és kipótolhassuk hitetek hiányait.
11Maga az Isten pedig, a mi Atyánk, és a mi Urunk Jézus Krisztus egyengesse a mi utunkat tihozzátok.
12Titeket pedig gyarapítson az Úr és tegyen bővölködőkké a szeretetben egymás iránt és mindenki iránt; mi is így érzünk irántatok.
13Tegye erősekké szíveteket, feddhetetlenül szentekké Istenünk és Atyánk előtt, mikor eljön az Úr Jézus Krisztus minden ő szentjével egyetemben.