1Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg, vajon Istentől van-e az a lélek, mert sok hamis próféta jár szerte a világban.
2Erről ismeritek meg az Isten Lelkét; minden lélek az Istentől van, amely vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el;
3viszont amely leiek nem vallja ezt a Jézust, nincs az Istentől. És az az antikrisztus lelke, amelyről hallottátok, hogy eljön, és már itt is van a világban.
4Ti, gyermekeim, Istentől valók vagytok, és legyőztétek őket (a hamis prófétákat), mert nagyobb az, aki bennetek van, mint aki a világban van.
5Azok a világból valók; azért a világ szerint beszélnek, és a világ hallgat rájuk.
6Mi az Istentől valók vagyunk; aki ismeri az Istent, hallgat mireánk. Aki nincs Istentől, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazság Lelkét és a tévelygés lelkét.
7Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van; és mindenki, aki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent.
8Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet.
9Abban lett nyilvánvalóvá az Istennek hozzánk való szeretete, hogy az ő egyszülött Fiát elküldötte a világba, hogy éljünk általa.
10Nem abból áll ez a szeretet, hogy mi szeretjük az Istent, hanem, hogy 6 szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelésül a mi bűneinkért.
11Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást.
12Az Istent soha senki nem látta; ha szeretjük egymást, az Isten bennünk marad, és az ő szeretete teljessé lett bennünk.
13Arról ismerjük meg, hogy benne maradunk és ő bennünk, hogy a maga Lelkéből adott nekünk.
14És mi láttuk, és bizonyságot teszünk, hogy az Atya elküldötte a Fiút a világ Üdvözítőjéül.
15Aki vallja, hogy Jézus az Isten Fia, abban megmarad az Isten és ő is az Istenben.
16És mi megismertük az Istennek hozzánk való szeretetét, és hittünk benne. Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten őbenne.
17Azzal lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizodalmunk van az ítélet napjához, mert amint ő van, úgy vagyunk mi is a világban.
18A szeretetben nincsen félelem; sőt a tökéletes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem a büntetés, tehát aki fél, nem lehet tökéletes a szeretetben.
19Szeressük őt, mert ő előbb szeretett minket!
20Ha valaki azt mondja: szeretem az Istent, de gyűlöli az atyjafiát, hazug az, mert aki nem szereti atyjafiát, akit látott, nem szeretheti az Istent, akit nem látott.
21Tőle vertük azt a parancsolatot, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is. [Mt 22,37-40; Mk 12,29-31; Jn 13,34]