1Látjátok, milyen nagy szeretettel volt hozzánk az Atya! Isten gyermekeinek hív, tehát azok is vagyunk. A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt.
2Szeretteim, most isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogyha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk őhozzá; mert meg fogjuk őt látni úgy, amint van.
3És akiben megvan ez az iránta való reménység, megtisztítja magát, amint ó is tiszta.
4Mindenki, aki a bűnt cselekszi, az Isten torvényét megszegi: mert a bűn a törvény megszegése.
5És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a bűnöket eltörölje; és őbenne nincsen bűn.
6Senki sem vetkezik, aki ó-benne marad, aki pedig vetkezik, nem látta, sem nem ismerte őt.
7Gyermekeim, senki se tévesszen meg titeket; aki az igazságot cselekszi, igaz, aminthogy Ő is igaz.
8Aki a bűnt cselekszi, az ördögtől van, mert az ördög kezdettől fogva vetkezik. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.
9Senki sem cselekszik bűnt, aki az Istentől született.
10Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki nem cselekszi az igazságot, nem Istentől való, és az sem. aki nem szereti az atyjafiát.
11Mert ez az az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást;
12nem úgy, mint Kain, aki a gonosztól származott és meggyilkolta testvérét. És miért gyilkolta meg? Mivel az ő cselekedetei gonoszak voltak, testvére cselekedetei pedig igazak.
13Ne csodálkozzatok atyámfiai, ha gyűlöl titeket a világ!
14Mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe, mert szerettük a mi atyánkfiait; aki nem szereti az atyjafiát, a halálban marad.
15Aki gyűlöli az atyjafiát, mind gyilkos az, és tudjátok, hogy a gyilkosnak nincs benne megmaradó Örök élete.
16Arról ismertük meg a szeretetet, hogy ő az életét adta érettünk; mi is tartozunk életünket adni atyánkfiaiért.
17Akinek világi javai vannak, és látja, hogy az ő atyjafia szűkölködik, és bezárja előtte az ő szívét, hogyan marad meg abban az Isten szeretete?
18Gyermekeim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel, hanem cselekedettel és valósággal.
19Erről ismerjük meg, hogy az igazságból valók vagyunk, és így nyugtatjuk meg előtte a szívünket,
20ha szívünk elítél minket; azzal (nyugtatjuk meg), hogy Isten nagyobb, mint a mi szívünk, és mindent tud.
21Szeretteim, ha nem ítél el minket a szívünk, teljes bizo-dalmunk van az Istenhez;
22és akármit kérjünk, megnyerjük tőle, mivel megtartjuk a parancsolatot, és azokat cselekesszük, amik kedvesek ő-előtte.
23Ez pedig az ó parancsolata, hogy higgyünk az ó Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nekünk.
24És aki az ő parancsolatait megtartja, az őbenne marad és ő is abban. És azt, hogy ő bennünk marad, a Leiekről ismerjük meg, akit nekünk adott.