1És most emlékeztetlek atyámfiai arra az evangéliumra, amelyet hirdettem nektek, amelyet el is fogadtatok, amelynek alapján állótok,
2és általa üdvözültök is, ha megtartjátok úgy, ahogy én hirdettem nektek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké.
3Legfontosabb, ámít átadtam nektek, az volt - amit én is úgy vettem -, hogy Krisztus, meghalt a mi bűneinkért az írások szerint,
4és hogy eltemettetett és hogy feltámadott a harmadik napon az írások szerint [Zsolt 16,10]
5és hogy megjelent Kéfásnak, azután a tizenkettőnek,
6azután megjelent egyszerre ötszáznál több atyafinak, akik közül a legtöbben mindmáig élnek, bár néhányan elhunytak;
7azután megjelent Jakabnak, azután az apostoloknak mind.
8Valamennyi között legutoljára megjelent nekem is, mint egy idétlen szülöttnek (elvetéltnek),
9mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, aki nem is vagyok méltó az apostol névre, mert üldöztem az Isten egyházát.
10De Isten kegyelme által vagyok, ami vagyok; és az ő hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló, sőt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan. De nem én, hanem az Istennek velem levő kegyelme.
11De akár én, akár ők, így prédikálunk, és ti eszerint lettetek hívőkké.
12Ha tehát Krisztusról azt prédikáljuk, hogy feltámadt a halottak közül, hogyan mondják némelyek köztetek, hogy nincs feltámadás a halálból.
13Hiszen ha nincs feltámadás a halálból, akkor Krisztus sem támadott fel.
14Ha pedig Krisztus nem támadott fel, hiábavaló a mi prédikálásunk és hiábavaló a ti hitetek is.
15Sőt Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mivel az Isten felől azt a vallást tettük, hogy feltámasztotta a Krisztust, akit eszerint nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak.
16Mert ha a halottak nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt fel,
17ha pedig Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a ti hitetek, még bűneitekben vagytok;
18sőt akkor azok is elvesztek, akik Krisztusban hunytak el.
19Ha csak erre az életre nézve reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.
20Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül és az elhunytak első zsengéje lett.
21Miután ugyanis ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is.
22Mert amint Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban mindnyájan megelevenednek.
23Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus, azután következnek, az ő eljövetelekor, akik a Krisztuséi.
24Azután a vég, amikor átadja a királyságot az Istennek és Atyának, amikor majd eltöröl minden uralmat, minden hatalmat és erőt.
25Mert neki addig kell uralkodnia, míg valamennyi ellenségét lába alá veti. [Zsolt 110,1]
26Mint utolsó ellenség, semmisül meg a halál,
27mert mindent az ő lába alá vetett. Amikor pedig azt mondja, hogy neki minden alá van vetve, nyilvánvaló, hogy csak ó\ nem, aki neki mindent alávetett. [Zsolt 8,7]
28Amikor pedig mindent alávet, akkor maga a Fiú is aláveti magát annak, aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenekben.
29Egyébként mi értelme van annak, hogy némelyek halottakért keresztelkednek meg? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednek meg értük?
30Mi is, miért vállaljuk a veszedelmet minden pillanatban?
31Naponként meghalok; oly igaz ez atyámfiai, mint a veletek való dicsekedésem a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.
32Ha - emberi módon szólva - küzdöttem Efézusban a fenevadakkal, mi hasznom belőlük? Ha a halottak nem támadnak fel, akkor együnk, igyunk, mert holnap úgyis meghalunk!
33Ne tévelyegjetek! A jó erkölcsöt megrontják a rossz társaságok.
34Legyen eszetek és ne vetkezzetek! Némelyeknek fogalmuk sincs Istenről; - ezt azért mondom, hogy szégyelljétek magatokat.
35De kérdezhetné valaki: Mi módon támadnak fel a halottak és milyen testtel jönnek elő?
36Balgatag! Amit vetsz, nem elevenedik meg, csak ha előbb megrothad.
37És abban, amit elvetsz, nem azt a testet veted el, amely majd kikéi, hanem a puszta magot, talán búzáét vagy más egyébét.
38De az Isten olyan testet ad annak, amilyent akar, mégpedig mindenféle magnak a maga testét.
39Nem minden test ugyanaz a test, hanem más az emberek teste, más a barmok teste, más a madaraké, megint más a halaké.
40És vannak mennyei testek és földi testek; de más a mennyeiek fényessége, más a földieké.
41Más a napfény, más a holdfény, és más a csillagfény. Az égitestek különböznek egymástól fényességben.
42Éppen így van a halottak feltámadása is. elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban;
43elvettetik dicstelenségben, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben.
44Elvettetik földi test, feltámasztatik mennyei test. Ha van földi test, van mennyei test is.
45így is van megírva: Lett az első ember Ádám élő lénnyé, az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.
46De nem a szellemi ember az első, hanem a földi, azután a szellemi.
47Az első ember földből való, földi, a második ember mennyből való, mennyei.
48Amilyen ama földi, olyanok a földiek is. És amilyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is.
49És amint hordoztuk a földinek ábrázatát, hordozni fogjuk a mennyeinek ábrázatát is,
50Atyámfiai, azt pedig mondom nektek: test és ver nem örökölheti az Isten országát, sem a romlandóság nem örökölheti a romolhatatlanságot.
51Íme titkot mondok nektek: Nem mindnyájan halunk meg, de mindnyájan elváltozunk,
52nagy hirtelen, egy szempillantás alatt az utolsó trombitaszóra; - mert trombita fog szólani és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi meg elváltozunk.
53Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára és e halandó test halhatatlanságba öltözködjék.
54Amikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó a halhatatlanságba, akkor beteljesül az ige, amely meg van írva: A győzelem elnyelte a halált.
55Halál, hol a te diadalmad? Halál, hol a te fullánkod?
56A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje a törvény.
57De hála az Istennek, aki diadalt ad nekünk, a mi Urunk Jézus Krisztus által!
58Ezért, szeretett atyámfiai, erősen álljatok, rendíthetetlenül, buzgólkodjatok mindenkor az Úr dolgában, mint akik tudjátok, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.