1Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus elhívott apostola és Szósztenes atyafi,
2Isten korinthusi gyülekezetének, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek - mindazokkal egyetemben, akik bármely helyen, a magukén vagy a mienken, segítségül hívják a mi Urunk Jézus Krisztus nevét:
3kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
4Hálát adok az én Istenemnek mindenkor érettetek, azért a kegyelemért, amelyet Isten a Krisztus Jézusban adott nektek,
5hogy őbenne mindenben meggazdagodtatok, igében és ismeretben egyaránt,
6a Krisztusról való bizonyságtétel megerősödése által.
7Ezért nem szűkölködtök semmiféle kegyelmi ajándék nélkül és várjátok a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését.
8Ő megerősít majd titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenésének napján.
9Hű az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre.
10Kérlek azért titeket atyámfiai a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyek legyetek és ne legyenek közöttetek szakadások, hanem legyetek mindnyájan egyazon érzülettel és egy véleményen.
11Mert megtudtam Klóé embereitől atyámfiai, hogy viszálykodások vannak köztetek.
12Úgy értem ezt, hogy közületek az egyik ezt mondja: Én Pálé vagyok; a másik meg ezt: én Apollósé, én Kéfásé, én meg Krisztusé!
13Vajon részekre osztható-e Krisztus? Vajon Pált feszítették-e meg érettetek, vagy Pál nevére keresztelkedtetek-e meg?
14Hála Istennek, senkit sem kereszteltem meg közületek, csak Kriszpust és Gájust,
15hogy valaki azt ne mondja: az én nevemre kereszteltek meg titeket.
16Megkereszteltem még Sztefanás házanépét is. Ezeken kívül nem tudom, hogy más valakit megkereszteltem volna.
17Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem. De nem emberi bölcsességet szólva, hogy a Krisztus keresztje hiábavalóvá ne legyen.
18Mert a keresztről való beszéd bolondság azoknak, akik elvesznek; de nekünk, akik megtartatunk, Istennek hatalma.
19Mert megíratott: Eltörlöm a bölcsek bölcsességét és az értelmesek értelmét elvetem.
20Hűl a bölcs? Hol az írástudó? Hol a világ vitázója? Nemde bolondsággá tette Isten e világ bölcsességét?
21Miután Isten bölcsessége úgy rendelte, hogy ez a világ a maga bölcsessége miatt ne ismerje meg az Isten bölcsességét, jónak látta Isten, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket.
22Mert míg a zsidók jelt kívánnak, a görögök meg bölcsességet keresnek:
23mi a Krisztust prédikáljuk, a Megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot,
24ámde maguknak az elhívottaknak, mind zsidóknak, mind görögöknek, Krisztust, Isten hatalmát és Isten bölcsességét,
25Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél és az Isten erőtlensége erősebb az embereknél.
26Mert nézzétek csak meg a ti elhívásotokat atyámfiai: Nem sokan vagytok bölcsek test szerint, nem sokan vagytok hatalmasok, nem sokan vagytok előkelőek.
27Mert Isten éppen a világ szerinti bolondokat választotta ki, hogy megszégyenítse a bölcseket, és a világ szerinti erőtleneket választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket;
28és a világ szerinti alacsonyrendűeket és lenézetteket választotta ki az Isten és a semmiket, hogy megsemmisítse a valamiket,
29hogy Isten előtt ne dicsekedjék senki.
30Az ő munkája, hogy ti a Krisztus Jézusban vagytok, aki bölcsességül lett nekünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul,
31hogy amint meg van írva, aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.