1Te arról szólj, ami az üdvösséges tudománnyal összhangzik,
2hogy az öreg emberek józanok, tisztességesek, fegyelmezettek, a hit, szeretet s tűrés dolgában kifogástalanok legyenek;
3szintúgy az öreg asszonyok szentekhez illően viseljék magukat, ne rágalmazzanak, mértéktelen borivásra ne adják magukat, jóra tanítsanak,
4a fiatal asszonyokat a férj- és a gyermekszeretetben oktassák,
5józanok, tiszták, háziasak, jóságosak, férjüknek engedelmesek legyenek, hogy az istennek igéje ne káromoltassék.
6Szintúgy buzdítsd az ifjakat, hogy józanok legyenek és
7te magad mutass nekik mindenben jó példát; tudományod romlatlan és komoly,
8beszéded helyes, cáfolhatatlan legyen, hogy ellenfeleink megszégyenüljenek, s ne mondhassanak mi rólunk semmi rosszat sem.
9A rabszolgák az ő uraiknak engedelmeskedjenek, kedvüket keressék mindenben, ne feleseljenek,
10ne tolvajkodjanak, hanem az igazi hűség mintaképei legyenek, hogy a mi megtartó Istenünk tudományának díszére váljanak minden tekintetben.
11Mert megjelent az Istennek minden ember üdvösségére szolgáló kegyelme
12s arra sarkal minket, hogy a hitetlen élettel és a testi kívánságokkal szakítva, józan, igaz és jámbor életet éljünk e világon,
13várván a boldog reményre, a nagy Isten s a megtartó Krisztus Jézus dicsőséges megjelenésére,
14aki feláldozta magát érettünk, hogy megváltson minden bűntől s tiszta, jóra igyekező tulajdon népet teremtsen magának.
15Ezt hirdesd, erre ints, ezt vésd komoly parancsként szívükbe. Meg ne vessen senki.