1Pál, az Istennek szolgája, a Jézus Krisztusnak pedig apostola, az Isten választottainak hite és a kegyességet éltető igazság ismerete végett
2az örök életnek ama reménye alapján, amelyet az igazmondó Isten öröktől fogva megígért
3s mint az ő igéjét annak idejében a mi megtartó Istenünk rendeletéből rám bízott hirdetés útján kijelentett: Titusnak, a közös hit szerint igazi fiamnak.
4Kegyelem, irgalom s békesség' az Atya Istentől és az Úr Jézus Krisztustól.
5Azért hagytalak Krétában, hogy intézd el a függőben lévő dolgokat s rendelj meghagyásom szerint városónként presbitereket,
6ha van oly feddhetetlen, egynejű férfiú, akinek hívő, nem rosszhírben álló, avagy engedetlen gyermekei vannak.
7Mert a püspöknek, mint Isten sáfárának feddhetetlennek kell lennie, nem szemérmetlennek, nem indulatosnak, nem részegesnek, nem verekedőnek és nem rút nyereséghajhászónak,
8hanem vendégszeretőnek, jórakésznek, igaznak, istenfélőnek, önmegtartóztatónak,
9egyszóval olyannak, aki a tudomány igaz igéjéhez ragaszkodik, hogy alkalmas legyen a hamisítatlan tudomány alapján való intésre és az ellenfelek megcáfolására.
10Mert van elég rendbontó, szószátyár s ámító, kiváltképp a körülmetélkedettek közt.
11Ezeknek a száját be kell tömni, mert különben egész családokat tesznek tönkre helytelen tanításukkal, rút nyereséghajhászásból.
12Hisz épp egyik prófétájuk mondta: A krétaiak született hazugok, vadállatok, hasuknak élő naplopók.
13És igazat mondott. Azért dorgáld meg őket kímélet nélkül, hogy hitük épsége csorbát ne szenvedjen
14s ne hallgassanak zsidó mesékre és az igazságot lábbal taposó emberek parancsolataira.
15A tisztáknak minden tiszta, a megfertőzötteknek és a hitetleneknek ellenben semmi sem tiszta, mert fertős a lelkük is, a lelkiismeretük is.
16Azt állítják ugyan, hogy ismerik Istent, de magukra cáfolnak cselekedeteikkel, mert utálatosak, engedetlenek és nem alkalmasak semmi jóra sem.