1S hajóra szállván, átkelt és visszatért a maga városába.
2S im egy ágyban fekvő gutaütött embert hoztak hozzá. Jézus, látván a hitüket, így szólt a gutaütötthöz: Bízzál fiam! Megbocsáttattak a te bűneid!
3Erre egyik-másik írástudó magában azt mondta: Istent káromolja!
4Ámde Jézus, a szívükbe látva, szólt: Miért gondoltok gonoszt szívetekben?
5Hát mi könnyebb? Az-é, ha azt mondom: megbocsáttattak bűneid, avagy ha azt mondom: kelj fel és járj!
6De hogy megtudjátok, hogy az emberfiának van bűnbocsátó hatalma a földön, így szólt a gutaütötthöz: Kelj fel! Vedd ágyadat és menj haza!
7Az felkelt s hazament.
8Ennek láttára, a nép megijedt s dicsőítette az Istent, aki ily hatalmat adott az embereknek.
9Mikor pedig Jézus onnét eltávozott, a vámnál ülő Mátét meglátván, azt mondotta néki: Kövess engemet. Az felkelt s követte.
10Hogy aztán bent, a Máté házában, asztal mellé telepedett, sok vámszedő és bűnös jött s telepedett le Jézussal és az ő tanítványaival.
11A farizeusok ezt látván, megkérdezték a tanítványait: Miért eszik együtt a ti mesteriek a vámszedőkkel és a bűnösökkel?
12Jézus viszont ennek hallatára, azt mondotta nékik: Nincs szükségük orvosra az egészségeseknek, csak a betegeknek.
13Menjetek el azért és tanuljátok meg, mit tesz ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot! Én nem azért jöttem, hogy az igazakat, hanem hogy a bűnösöket hívjam.
14Ekkor odajöttek hozzá a János tanítványai s kérdezték: Miért bőjtölünk mi és a farizeusok, holott a te tanítványaid nem böjtölnek?
15Jézus azt felelte nékik: Búsulhat-e a násznép, míg a vőlegény velük van? De eljön az idő, mikor a vőlegény elragadtatik őtőlük s akkor majd böjtölnek.
16Senki sem tesz új posztóból való foltot az ócska ruhára, mert toldása tovább szakítja a ruhát s még nagyobb lesz a szakadás.
17Új bort sem tölt senki az ócska tömlőbe, vagyha, mégis, a tömlő megreped, a bor kifoly s a tömlő elpusztul. Az új bort új tömlőbe töltik s mindenik megmarad.
18Még beszélt, mikor egy elöljáró jött s e szókkal borúit le előtte: Lányom épp most halt meg; de jer, tedd rá a kezedet s életre kél.
19Jézus felkelt s tanítványaival együtt vele ment.
20Útközben egy tizenkét év óta vérfolyásban sínylődő asszony, hozzáférkőzve hátulról, megérintette ruhája szegélyét,
21mert úgy gondolkodott: Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok!
22Jézus hátrafordult s rátekintve így szólt: Bízzál leányom! A te hited megtartott tégedet! S az asszony meggyógyult abban az órában.
23Mikor aztán Jézus az elöljáró házához érkezett s látta a furulyásokat s a zsivajgó sokaságot,
24azt mondotta nékik: Távozzatok! A lányka nem halt meg, csak alszik! S kinevették őt.
25De mihelyt a népség eltisztult, bement, megfogta annak a kezét és a lányka felkelt.
26Ez esetnek híre pedig elterjedt az egész tartományban.
27Onnét eltávozván, két vak nyomon követte őt s kiáltozott: Dávid fia! Könyörülj rajtunk.
28Mikor pedig bement a házba, a vakok hozzájárultak s Jézus megkérdezte őket: Hiszitek, hogy én ezt megtehetem? Azt felelték: Igen, Uram!
29Ekkor megérintette szemüket s azt mondta: Legyen a ti hitetek szerint!
30S szemük megnyílt. De Jézus erősen rájuk parancsolt: Vigyázzatok! Meg ne tudja senki.
31Ők azonban eltávozván, elterjesztették a hírét mind az egész tartományban.
32Alighogy távoztak, egy ördöngös némát hoztak őhozzá.
33S mikor az ördögöt kiűzte, a néma megszólalt s a nép álmélkodott, mondván; Ilyen eset még nem esett Izraelben!
34A farizeusok ellenben azt mondták: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket!
35Eztán Jézus bejárta az összes városokat és falvakat, s Tanított zsinagógáikban, hirdette az Isten országának evangéliomát s meggyógyított minden betegséget és nyavalyát.
36S a sok népet látva, megesett a szíve rajtuk, mert olyan nyomorult és züllött állapotban voltak, mint a pásztora-vesztett nyáj.
37Ekkor mondta tanítványainak: Az aratnivaló bizony sok, de a munkás kevés.
38Kérjétek azért az aratásnak Urát, küldjön munkásokat az aratnivalójába.