1Amint aztán alájött a hegyről s a sok nép követte,
2jött egy poklos ember s e szókkal borult le előtte: Uram! Ha akarod, meg tudsz tisztítani!
3S ő kezét kinyújtván, megérintette őt s azt mondta: Akarom. Tisztulj meg! S poklossága nyomban lement róla.
4Jézus pedig azt mondotta néki: Vigyázz! Meg ne mondd senkinek, hanem eredj, mutasd meg magad a papnak s vidd fel a Mózes rendelte áldozati ajándékot, bizonyságképpen ellenük.
5Majd, mikor bevonult Kapernáumba, egy százados ezzel a kéréssel fordult őhozzá:
6Uram! Az én szolgám gutaütésben fekszik odahaza és szörnyen kínlódik.
7Jézus azt mondotta néki: Elmegyek és meggyógyítom.
8A százados azonban így felelt: Uram! Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj. Elég, ha szólsz s meggyógyul a szolgám.
9Mert én is hatalom alá vetett ember vagyok, sőt magam is rendelkezem katonákkal s ha azt mondom az egyiknek: Eredj, - megy; a másiknak pedig: Jer! - jön. Vagy az én szolgámnak: Tedd ezt! - megteszi.
10Ennek hallatára, Jézus elcsodálkozott és azt mondta kísérőinek: Bizony mondom nektek: ilyen hitet Izraelben nem találtam.
11Azért azt mondom tinéktek: sokan jönnek keletről s nyugatról és letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal s Jákobbal a mennyországban;
12az ország fiai ellenben kivettetnek a külső sötétségre. Lesz ott sírás és fogcsikorgatás!
13A századosnak viszont azt mondta: Menj! Legyen a te hited szerint! S meggyógyult szolgája abban az órában.
14Jézus pedig bement a Péter házába s látván, hogy az ő napaasszonya ágynak esett és a hideg leli,
15megfogta a kezét s a hideglelés elhagyta. Felkelt és kiszolgálta őt.
16Estefelé aztán sok őrdöngőst hoztak hozzá s kiűzte az ördögöket igéjével és meggyógyított minden beteget,
17hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta mondása: Vállalta gyengeségünket S hordozta betegségünket
18De mert Jézus maga körül egész sereg népet látott, megparancsolta, hogy evezzenek át a túlsó partra.
19Ekkor meg egy írástudó jött hozzá és azt mondta néki: Mester! Bárhova mégy, követlek tégedet.
20Jézus így válaszolt néki: A rókának barlangja, az égi madárnak fészke van; de az emberfiának nincs, ahová a fejét lehajtsa.
21Egy másik tanítványa pedig azt mondotta néki: Uram! Engedd meg, hogy előbb elmenjek s eltemessem az atyámat.
22Jézus azt felelte néki: Kövess engemet. Hadd temessék el a halottak halottaikat!
23S hajóra szállt. Tanítványai követték.
24Hanem olyan háborgás támadt a tavon, hogy a hullámok a hajón átcsaptak s ő aludt.
25Ekkor odamentek hozzá a tanítványai s felköltötték, mondván: Uram! Segíts, mert elveszünk.
26Ő azonban azt felelte nékik: Mit féltek kicsinyhitüek! S felkelt, megdorgálta a szelet, a tavat és nagy csendesség lett.
27Az emberek pedig álmélkodva mondták: Kicsoda ez, hogy a szél is, tó is engedelmeskednek néki?
28Mikor aztán a túlsó partra, a gadaraiak földjére lépett, két ördöngös jött elébe a sziklasírokból. Veszedelmes népség! Ő miattuk senki sem mert arra menni.
29És el kezdtek kiáltozni: Mi közünk egymáshoz Jézus, Isten fia? Ide jöttél, hogy meggyötörj idő előtt minket?
30Jóval odább tőlük egész csürhe disznó legelészett.
31Az ördögök tehát így kérlelték: Ha kiűzesz, eressz minket a disznócsürhébe!
32Azt felelte nekik: Menjetek! Azok ki is mentek és megszállták a disznókat. S im az egész csürhe lerohant a meredekről a tóba s vízbe fúlt.
33A kanászok pedig elfutottak s a városba érve, mindent hírül adtak, még az ördöngösök dolgát is.
34És az egész város kiment Jézus elé s amint meglátták őt, kérten kérték, hogy távozzék határukból.