1S bement újra a zsinagógába. Volt ott egy bénakezű ember is.
2Lestek, meggyógyítja-e szombatnap, hogy bevádolhassák.
3És ő így szólt a bénakezühöz: Állj elő!
4Aztán megkérdezte tói ük: Szabad-e szombatnap jót vagy rosszat tenni, életet menteni, avagy kioltani? De azok hallgattak.
5Ekkor elbúsulva szívük könyörtelenségén, haragosan végignézett rajtuk s azt mondotta annak az embernek: Nyújtsd ki a kezedet! Kinyújtotta s a keze éppé lett.
6Erre a farizeusok kimentek s nyomban meghányták-vetették a dolgot a heródiánúsokkal, hogy mimódon pusztítsák el őt.
7Jézus pedig visszavonult tanítványaival a tóhoz s az egész sereg galileai nép követte.
8Sőt Júdeából és Jeruzsálemből, valamint Idumeából s a Jordánon túlról, meg Tírusz és Szídon környékéről is raj módjára özönlöttek hozzá tettei hírére.
9Azért meghagyta tanítványainak, hogy tartsanak kéznél egy kis hajót számára a nép miatt, hogy ne szorongassák őt.
10Mert sok embert gyógyított meg s a bajos emberek megrohanták, hogy megérinthessék őt.
11A tisztátalan lelkek pedig, mihelyest meglátták, térdreborűltak előtte s kiáltoztak, mondván: Te vagy az Isten fia!
12De ő keményen rájuk szólt, hogy a nyilvánosság előtt el ne árulják őt.
13Azután felment a hegyre a tetszése szerint magahoz szólítottaknak társaságában.
14S kiválasztott tizenkettőt, hogy állandóan kísérjék s mint apostolai, az igét hirdessék
15s felruházta őket beteggyógyitó- és ördögűző hatalommal is.
16Még pedig: Simont, akinek a Péter nevet adta,
17Jakabot, a Zebedeus fiát s Jánost, a Jakab testvérét, akiknek a Boanergesz, vagyis a Mennydörgés fiai nevet adta,
18továbbá Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét, Tamást, Jakabot, az Alfeus fiát, Taddeust, a vakbuzgó Simont,
19és Júdást, az Iskáriótest, aki el is árulta őt.
20Aztán hazamentek. De ismét annyi nép gyűlt össze, hogy enni sem tudtak.
21Mikor rokonai erről értesültek, útrakeltek, hogy elfogják őt, mert azt állították róla, hogy megháborodott.
22A Jeruzsálemből jött írástudók viszont azt állították róla, hogy: Belzebúl szállta meg s hogy az ördögfejedelem által űzi ki az ördögöket.
23ő pedig magához szólítván őket, példázatot mondott nékik: Hogy tudná a sátán a sátánt kiűzni?
24Amely ország önmagával meghasonlik, az az ország nem állhat fenn
25és amely ház önmagával meghasonlik, az a ház nem maradhat meg.
26Épp úgy a sátán sem maradhat meg, ha maga ellen támadt s meghasonlott, hanem elpusztul,
27Senki sem törhet be a hatalmas házába s nem rabolhatja el annak holmiját, hacsak előbb meg nem kötözi azt a hatalmast, s akkor rabolja ki házat
28Bizony mondom néktek; minden bűn megbocsáttatik az emberek fiainak, még a káromlás is, akárhány káromló szót ejtsen ki ajkuk;
29de a Szentlélekkáromló nem nyer bocsánatot soha, - az örökre elkárhozik,
30Pedig ők azt mondták: Tisztátalan lélek van benne,
31Eközben megjöttek anyja s testvérei s kint állva, beküldtek érte s hívatták.
32A nép körülte ült, mikor jelentették néki: Anyád s testvéreid ott kínt keresnek tégedet.
33Erre azt felelte nékik: Ki az én anyám s kik az én testvéreim?
34S végignézvén a körülte ülőkön, így szólott: Ezek az én anyám s testvéreim!
35Aki Isten akaratát teszi, az az én fiú- és leánytestvérem, az az én anyám.