1S újra tanítani kezdett a tónál; de oly sok nép gyűlt hozzá, hogy a tavon lévő hajóba szállva, kellett leülnie. A nép pedig a tóparton maradt,
2S mondott nékik tanítása közben sok-sok példázatot, többek között ezt is:
3Figyeljetek ide! A magvető vetni ment
4Vetés közben némelyik mag az útfélre esett. Jöttek a madarak s felették,
5Némelyik meg köves helyre esett, ahol nem volt elegendő földje s mert nem volt mélyen a földben, hamarosan kikelt
6s mikor a nap felszállt, a hév megütötte s a gyökérzet híján elszáradt,
7Némely viszont tövis közé esett és mikor a tövis megnőtt elfojtotta és nem adott termést.
8Némelyik azonban a jó földbe esett s mikor kikelt és megnövekedett, ki harminc, ki hatvan, ki százannyi magot adott.
9Végül hozzátette: Akinek halló füle van, hallja.
10Majd mikor magára maradt, a körülte lévők, beleértve a tizenkettőt is, szóvátették előtte a példázatnak dolgát,
11És ő azt felelte nékik; Néktek megadatott a tehetség, hogy felfoghassátok az Isten országának titkát, e be nem avatott népnek ellenben csak példázat való, hogy:
12Nézve nézzenek, de ne lássanak, Hallva halljanak, de ne értsenek, Hogy soha meg ne térjenek, S bocsánatot ne nyerjenek.
13Majd azt mondta nékik: Ha ti ezt a példázatot sem értitek, hogy értitek meg a többit?
14A magvető igét vet.
15Az útfélre esett mag azok, akik a hirdetett igét hallgatják, de aztán ott terem a sátán és kikapja a szívükbe vetett igét.
16Szintúgy a köves helyre vetett mag azok, akik az igét hallgatják, s hírtelen ötömmel fogadják,
17de nem ver az gyökeret ő bennük, hanem ingadoznak s ha az ige miatt üt a nyomorúság vagy az üldözés órája, azonnal megbotránkoznak.
18A tövis közé vetett mag pedig azok, akik az igét hallgatják,
19de mihelyt a világ
20gondja, a gazdagság csalárdsága s más egyéb gonosz kívánság megkísérti őket, ezek elfojtják az igét s terméketlen marad.Végre a jó földbe vetett mag azok, akik az igét hallgatják és befogadják és teremnek, ki harminc, ki hatvan, ki pedig száz annyi magot.
21Vagy talán - szólt tovább - a mécset azért gyújtják meg, hogy a véka, avagy az ágy alá tegyék? Nem inkább azért-e, hogy betegyék a mécstartóba?
22Nincsen olyan rejtett dolog, amire rá ne jönnének, nincs olyan titok sem, ami ki ne tudódnék.
23Akinek halló füle van, hallja.
24Majd azt mondta nékik: Jegyezzétek meg jól, amit hallotok. Amilyen mértékkel mertek, olyannal mérnek néktek, sőt ti még rádást is kaptok.
25Mert akinek van, annak adatik, akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van.
26Aztán így folytatta: Olyan az Isten országa, mikor az ember magot vet a földbe,
27aztán alszik felkél éjjel nappal; a mag pedig kikél, megnő, az ő tudta nélkül.
28Mert a föld magától hozza meg termését, először a füvet, azután a kalászt, azután a teljes, szemes fejet
29És ha megadta a termést, mindjárt neki eresztik a sarlót, mert ejött az aratás ideje.
30Majd ezt mondta: Mihez hasonlítsuk az Isten országát, avagy mely példázattal példázzuk?
31Olyan az, mint a mustármag. Mikor elvetik a földbe, minden földi magnál kisebb;
32de ha elvetették, megnő és nagyobb lesz minden veteménynél s oly nagy ágakat hajt, hogy árnyéka alatt fészket raknak az ég madarai.
33S még sok ilyen példázatban hirdette nékik az igét értelmükhöz mérten.
34Példázat nélkül nem is szólt hozzájuk, de bizalmas körben mindent megmagyarázott a tanítványainak.
35Ugyanaznap alkonyatkor így szólt tanítványaihoz: MenJünk át a túlsó partra.
36S azok a népet hazabocsátván, úgy, amint a hajóban volt, magukkal vitték őt s más hajók is csatlakoztak hozzá.
37És nagy vihar támadt, a hullámok be-becsaptak a hajóba úgyannyira, hogy a hajó már-már megtelt.
38S ő a hajó hátuljában aludt egy fejaljon. Ekkor felköltötték és azt mondták néki: Mester! Nem aggaszt a veszedelem?
39Erre felkelt, megdorgálta a szelet és rászólt a tóra: Halgass! Ne háborogj! S a szél elállt és nagy csendesség lett.
40Nékik pedig azt mondotta: Miért féltek ennyire? Még most sincs hitetek?
41S szörnyű ijedtükben egymást kérdezgették: Ki ez, hogy a szél s a tó is engedelmeskednek néki?