1A Jézus Krisztusról, az Isten Fiáról szóló evangéliom,
2eme prófétai írás szerint: Elküldöm előtted az én követemet, Aki megigazgatja utadat.
3Kiáltó szava a pasztában: Késztsétek az Úr útját, Egyengessétek ösvényét!
4János fellépésével kezdődött, aki a pusztában avatott és hirdette a megtérés avatását a bűnök bocsánatjára.
5S kiment hozzá az egész Judea s Jeruzsálem népe s ő a bűnvallókat beavatta a Jordán vizébe.
6János teveszörruhát viselt s dereka körül bőrövet. Eledele pedig sáska és vadméz volt.
7És prédikált, mondván: Utánam jön, aki hatalmasabb nálam. Én arra sem vagyok méltó, hogy meghajtva magamat előtte, a saruja szíját megoldjam.
8Én vízzel avatlak, ő ellenben Szent Lélekkel avat be titeket.
9Ekkor jött Jézus is hozzá a galileai Názáretből János beavatta őt a Jordán vizébe.
10S amint nyomban feljött a vízből, látta, hogy az ég megnyílik s a Szent Lélek, mint galamb reászáll.
11S mennyei szózat hallatszott: Te vagy az én kedves fiam, én gyönyörűségem!
12Azután a Szent Lélek nyomban a pusztába ragadta
13és a pusztában volt negyven napig. Sátán kísértette, vadállatok közt élt s az angyalok kiszolgálták.
14De János elfogatása után Jézus Galileába ment vissza s hirdette az Isten országának evangéliumát,
15ezt mondván: Az idő beteljesedett. Közel az Isten országa. Térjetek meg s higyjetek az evangéliomnak.
16Majd a galileai tó partján járván, meglátta Simont és Andrást, annak a testvérét, amint hálójukat a tóba vetettékt mert halászok voltak,
17és azt mondta nékik: Kövesseték engem! Emberhalászokká teszlek.
18S azok tüstént otthagyván a hálót, követték.
19Onnan egy kissé tovább haladva, meglátta Jakabot, a Zebedeus fiát és Jánost, annak a testvérét, akik szintén hálójukat javítgatták a hajóban
20s nyomban hívta őket. S azok a hajóban hagyván atyjukat, Zebedeust a napszámosokkal, követték.
21Bementek Kapernáumba s mindjárt szombatnapon, betérvén a zsinagógába, tanított.
22Tanításán álmélkodtak, mert hatalmasan tanított, nem ügy, mint az írástudók.
23Volt az ő zsinagógájukban egy tisztátalan lelkű ember is, aki felkiáltott,
24mondván: Ej, mi közünk egymáshoz názáreti Jézus? Vesztünkre jöttél? Tudom, ki vagy: Isten szentje!
25De Jézus keményen rászólt: Hallgass! Takarodjál ki belőle!
26S a tisztátalan lélek megrázta s harsány kiáltással kitakarodott belőle.
27S mindnyájan elálmélkodtak és egymással nagy vitába keveredve, kérdezték: Mi ez? Micsoda új, hatalmas tudomány ez? Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol és azok engedelmeskednek néki.
28S híre azonnal elterjedt egész Galileában.
29A zsinagógát nyomban elhagyván, betértek a Simon és András házába, Jakabbal és Jánossal együtt.
30Simon napaasszonyát a hideg lelte s ezt azonnal megmondották néki.
31Jézus bement hozzá s kezénél megfogva, felsegítette őt és erre a hideglelés rögtön elhagyta őt s kiszolgálta őket.
32Estefelé azután, amint a nap lenyugodott, odahozták hozzá a betegeket és ördöngőseket mind
33és az egész város az ajtóhoz tódult.
34És sok, különféle nyavalyában sínylődő beteget gyógyított meg, sok ördögöt űzött ki s nem engedte beszélni az ördögöket, mert azok jól ismerték őt.
35Korán reggel pedig, amikor még nem is pitymallott, felkelt, kiment és elment egy puszta helyre és ott imádkozott.
36Simon és társai azonban utána siettek,
37s mikor megtalálták, azt mondották néki: Mindenki tégedet keres!
38De ő azt felelte nékik: Menjünk el máshová, a szomszédos községekbe, hogy ott szintén prédikáljak, hiszen azért jöttem.
39És prédikált zsinagógáikban Galileaszerte s ördögöket űzött
40Eközben egy poklos ember jött hozzá és térdre hullva, így szólt: Ha akarod, megtudsz tisztítani.
41Jézus megsajnálta és kinyújtván kezét megérintette őt, mondván: Akarom, tisztulj meg!
42És szavára nyomban lement a poklosság róla s megtisztult.
43Majd haragját éreztetve vele, tüstént elűzte őt,
44és azt mondta néki: Vigyázz! Egy szót se szólj senkinek, hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak s vidd fel, amit Mózes rendelt megtisztulásodért bizonyságul ő ellenük.
45De az, alighogy távozott, nagyban hirdette és terjesztette a dolgot, úgy, hogy Jézus nyilvánosan be sem mert már menni a városba, hanem kint maradt a pusztán s a nép hozzátódult mindenfelől.