1Ekkor felkerekedtek mindnyájan, elvitték Pilátushoz
2és bevádolták, mondván: Ez az ember, biztos tudomásunk szerint, népámító. Ellenzi a császári adófizetést s azt mondja magáról, hogy ő a Krisztus király.
3Pilátus megkérdezte őt: Te vagy a zsidók királya? Azt felelte néki: Magad mondod!
4Ekkor Pilátus a főpapok és a nép felé fordulva, így szólt: Ez az ember szerintem nem bűnös.
5De azok nem tágítottak s azt mondották: Lázítja a népet tanításával egész Júdeában, Galileától kezdve idáig.
6Pilátus a Galilea szó hallatára megkérdezte, ha vajon ez ember galileai-e?
7És mikor megtudta, hogy ő a Heródes alattvalója, elküldötte őt Heródeshez, aki éppen akkor szintén Jeruzsálemben volt.
8Heródes, Jézus láttára, felette megörült, mert régóta óhajtotta látni, mivel sokat hallott róla és remélte, hogy majd valami csodát lát tőle.
9Faggatta is jó sokáig, de ö egy szóra sem méltatta.
10A főpapok s Írástudók pedig közrefogva, nagy hévvel vádolták,
11Heródes és testőrei viszont fitymálták, gúnyolták, aztán pompás ruhát adatva rá, visszaküldték Pilátushoz.
12E naptól Pilátus és Heródes között nagy lett a barátság. Annakelötte ugyanis ellenségek voltak.
13Pilátus most, egybegyűjtvén a főpapokat, a főembereket s a népet,
14így szólt hozzájuk: Ide hoztátok ez embert, mint népbolondítót. Kivallattam előttetek, de én nem találtam bűnösnek abban, amivel öt vádoljátok.
15Sőt még Heródes sem, mert hisz visszaküldte hozzánk. De meg nem is követett el semmi halálra méltó dolgot sem.
16Megfenyítem, s aztán szabadon bocsátom.
17(Köteles volt ugyanis az ünnep alkalmával egy foglyot szabadon bocsátani.)
18De felzúdult egyszerre mind: Pusztítsd el ezt! Barabbást bocsásd szabadon!
19(Ezt a foglyot valami, a városban történt lázadás és gyilkosság miatt börtönözték be.)
20Pilátus azonban újra rájuk szólt, mert ő Jézust szerette volna szabadon bocsátani.
21De azok visszakiáltottak: Feszítsd, feszítsd meg ezt!
22Ő azonban harmadszor is rájuk szólt: De hát mi rosszat tett? Én halálra méltó bűnt nem találtam benne. Megfenyítem s szabadon bocsátom.
23Hanem azok, szinte ordítozva követelték megfeszíttetését s zúgó szavuk diadalmaskodott.
24Pilátus döntött: eleget tett követelésüknek.
25Szabadon bocsátotta azt, akit kívántak, a lázadás és gyilkosság miatt bebörtönzött foglyot, Jézust pedig kényük kedvükre kiadta.
26Mikor elvitték őt, a mezőről jövő cirenei Simont előfogva, a hátára tették a keresztfát, hogy vigye azt Jézus után.
27S kísérte őt a nép és a miatta jajgató asszonyok nagy sokasága.
28Jézus azonban, feléjük fordulva, megszólalt: Jeruzsálem leányai! Ne sirassatok engemet! Sirassátok magatokat és gyermekeiteket!
29Majd eljön még az az idő, mikor azt mondják: Boldogok a meddők, a magtalan asszonyok, és az emlők, melyek nem szoptattak!
30S rimánkodnak majd a hegyeknek: szakadjatok reánk!S a halmoknak: boruljatok reánk!
31Mert, ha ez a sorsa a zöldellő fának, mi lesz a szárazzal?
32S vittek vele együtt még két másik gonosztevőt is, hogy kivégezzék őket.
33Hogy aztán a Koponyának hitt helyre érkeztek, ott megfeszítették őt is meg a gonosztevőket is, az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől.
34S Jézus megszólalt: Atyám! Bocsáss meg nékik! Nem tudják mit tesznek! Majd ruháján, sorsot vetve, megosztozkodtak.
35A nép bámészkodva körülállta. A főemberek pedig velük együtt gúnyolták, mondván: Másokon segített, segítsen most maga magán, ha ő a Krisztus, az Istennek választottja.
36Sőt a katonák is hozzájárulva, csúfolták és ecettel megkínálva,
37azt mondották: Ha te vagy a zsidók királya, segíts magadon!
38Feje fölé pedig odatették ezt a görög, latin s zsidó betűkkel írt feliratot is: A ZSIDÓK KIRÁLYA!
39A felfüggesztett gonosztevők egyike pedig így szidalmazta őt: Ha te vagy a Krisztus, segíts magadon és rajtunk!
40De a másik rászólt s így dorgálta: Nem félsz az Istentől! Hisz tégedet ugyanazon büntetés ért,
41csakhogy minket méltán, mert mi rászolgáltunk cselekedetünkkel, de ez semmi rosszat nem tett.
42Jézusnak pedig ezt mondta: Uram! Emlékezzél meg én rólam, ha királyi dicsőségedben visszatérsz!
43Jézus azt felelte néki: Bizony mondom: ma velem lész a paradicsomban!
44Ekkor körülbelül déli tizenkét óra volt s sötétség lett az egész országban délután három óráig.
45A nap elhomályosodott, a templom kárpitja középen kettéhasadott
46Jézus pedig fennhangon kiállva, azt mondta: Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet! S ezt mondva, kiszenvedt.
47A százados pedig a történtek láttára, Istent dicsőítve, így szólt: Bizony, ez az ember igaz ember volt,
48Viszont a látványosságra egybegyűlt nézők serege, a történtek láttára, mellét verte s megtért.
49Ott álltak távolabb, mint nézőközönség, összes ismerősei s a Galileából vele jött asszonyok.
50Egy a zsidók városából, Arimatiából való, József nevű, jóravaló, derék, tanácsbeli ember azonban,
51aki nem helyeselte azoknak sem határozatukat, sem eljárásukat s aki maga is várta az Isten országát,
52elment Pilátushoz s elkérte tőle Jézus holttestét.
53S levévén azt, finom gyolcsba takarta s egy sziklába vájt sírboltba helyezte, ahol még senki sem feküdt.
54Épp péntek volt és a szombat virradóban.
55Az őt kikísérő, Galileából vele jött asszonyok pedig megnézték a sírt és az ő holtteste elhelyezésének módját.
56Aztán hazatérve, illatszerekről és kenetről gondoskodtak. De a szombat napján, törvény szerint, pihenőt tartottak.