Luke 23
1 Ekkor felkerekedtek mindnyájan, elvitték Pilátushoz
2 és bevádolták, mondván: Ez az ember, biztos tudomásunk szerint, népámító. Ellenzi a császári adófizetést s azt mondja magáról, hogy ő a Krisztus király.
3 Pilátus megkérdezte őt: Te vagy a zsidók királya? Azt felelte néki: Magad mondod!
4 Ekkor Pilátus a főpapok és a nép felé fordulva, így szólt: Ez az ember szerintem nem bűnös.
5 De azok nem tágítottak s azt mondották: Lázítja a népet tanításával egész Júdeában, Galileától kezdve idáig.
6 Pilátus a Galilea szó hallatára megkérdezte, ha vajon ez ember galileai-e?
7 És mikor megtudta, hogy ő a Heródes alattvalója, elküldötte őt Heródeshez, aki éppen akkor szintén Jeruzsálemben volt.
8 Heródes, Jézus láttára, felette megörült, mert régóta óhajtotta látni, mivel sokat hallott róla és remélte, hogy majd valami csodát lát tőle.
9 Faggatta is jó sokáig, de ö egy szóra sem méltatta.
10 A főpapok s Írástudók pedig közrefogva, nagy hévvel vádolták,
11 Heródes és testőrei viszont fitymálták, gúnyolták, aztán pompás ruhát adatva rá, visszaküldték Pilátushoz.
12 E naptól Pilátus és Heródes között nagy lett a barátság. Annakelötte ugyanis ellenségek voltak.
13 Pilátus most, egybegyűjtvén a főpapokat, a főembereket s a népet,
14 így szólt hozzájuk: Ide hoztátok ez embert, mint népbolondítót. Kivallattam előttetek, de én nem találtam bűnösnek abban, amivel öt vádoljátok.
15 Sőt még Heródes sem, mert hisz visszaküldte hozzánk. De meg nem is követett el semmi halálra méltó dolgot sem.
16 Megfenyítem, s aztán szabadon bocsátom.
17 (Köteles volt ugyanis az ünnep alkalmával egy foglyot szabadon bocsátani.)
18 De felzúdult egyszerre mind: Pusztítsd el ezt! Barabbást bocsásd szabadon!
19 (Ezt a foglyot valami, a városban történt lázadás és gyilkosság miatt börtönözték be.)
20 Pilátus azonban újra rájuk szólt, mert ő Jézust szerette volna szabadon bocsátani.
21 De azok visszakiáltottak: Feszítsd, feszítsd meg ezt!
22 Ő azonban harmadszor is rájuk szólt: De hát mi rosszat tett? Én halálra méltó bűnt nem találtam benne. Megfenyítem s szabadon bocsátom.
23 Hanem azok, szinte ordítozva követelték megfeszíttetését s zúgó szavuk diadalmaskodott.
24 Pilátus döntött: eleget tett követelésüknek.
25 Szabadon bocsátotta azt, akit kívántak, a lázadás és gyilkosság miatt bebörtönzött foglyot, Jézust pedig kényük kedvükre kiadta.
26 Mikor elvitték őt, a mezőről jövő cirenei Simont előfogva, a hátára tették a keresztfát, hogy vigye azt Jézus után.
27 S kísérte őt a nép és a miatta jajgató asszonyok nagy sokasága.
28 Jézus azonban, feléjük fordulva, megszólalt: Jeruzsálem leányai! Ne sirassatok engemet! Sirassátok magatokat és gyermekeiteket!
29 Majd eljön még az az idő, mikor azt mondják: Boldogok a meddők, a magtalan asszonyok, és az emlők, melyek nem szoptattak!
30 S rimánkodnak majd a hegyeknek: szakadjatok reánk!S a halmoknak: boruljatok reánk!
31 Mert, ha ez a sorsa a zöldellő fának, mi lesz a szárazzal?
32 S vittek vele együtt még két másik gonosztevőt is, hogy kivégezzék őket.
33 Hogy aztán a Koponyának hitt helyre érkeztek, ott megfeszítették őt is meg a gonosztevőket is, az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől.
34 S Jézus megszólalt: Atyám! Bocsáss meg nékik! Nem tudják mit tesznek! Majd ruháján, sorsot vetve, megosztozkodtak.
35 A nép bámészkodva körülállta. A főemberek pedig velük együtt gúnyolták, mondván: Másokon segített, segítsen most maga magán, ha ő a Krisztus, az Istennek választottja.
36 Sőt a katonák is hozzájárulva, csúfolták és ecettel megkínálva,
37 azt mondották: Ha te vagy a zsidók királya, segíts magadon!
38 Feje fölé pedig odatették ezt a görög, latin s zsidó betűkkel írt feliratot is: A ZSIDÓK KIRÁLYA!
39 A felfüggesztett gonosztevők egyike pedig így szidalmazta őt: Ha te vagy a Krisztus, segíts magadon és rajtunk!
40 De a másik rászólt s így dorgálta: Nem félsz az Istentől! Hisz tégedet ugyanazon büntetés ért,
41 csakhogy minket méltán, mert mi rászolgáltunk cselekedetünkkel, de ez semmi rosszat nem tett.
42 Jézusnak pedig ezt mondta: Uram! Emlékezzél meg én rólam, ha királyi dicsőségedben visszatérsz!
43 Jézus azt felelte néki: Bizony mondom: ma velem lész a paradicsomban!
44 Ekkor körülbelül déli tizenkét óra volt s sötétség lett az egész országban délután három óráig.
45 A nap elhomályosodott, a templom kárpitja középen kettéhasadott
46 Jézus pedig fennhangon kiállva, azt mondta: Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet! S ezt mondva, kiszenvedt.
47 A százados pedig a történtek láttára, Istent dicsőítve, így szólt: Bizony, ez az ember igaz ember volt,
48 Viszont a látványosságra egybegyűlt nézők serege, a történtek láttára, mellét verte s megtért.
49 Ott álltak távolabb, mint nézőközönség, összes ismerősei s a Galileából vele jött asszonyok.
50 Egy a zsidók városából, Arimatiából való, József nevű, jóravaló, derék, tanácsbeli ember azonban,
51 aki nem helyeselte azoknak sem határozatukat, sem eljárásukat s aki maga is várta az Isten országát,
52 elment Pilátushoz s elkérte tőle Jézus holttestét.
53 S levévén azt, finom gyolcsba takarta s egy sziklába vájt sírboltba helyezte, ahol még senki sem feküdt.
54 Épp péntek volt és a szombat virradóban.
55 Az őt kikísérő, Galileából vele jött asszonyok pedig megnézték a sírt és az ő holtteste elhelyezésének módját.
56 Aztán hazatérve, illatszerekről és kenetről gondoskodtak. De a szombat napján, törvény szerint, pihenőt tartottak.