1Vasárnapra virradóra azonban a beszerzett illat szerekkel a sírbolthoz mentek.
2De a követ a sírbolttól elhengerítve találták.
3S beléptükkor az Úr Jézus holttestének csak hült helyét látták.
4Megdöbbenésüknek e kínos percében történt, hogy két fényes ruhába öltözött férfi állt eléjük s
5amint ijedtükben a földre borultak, azt kérdezték tőlük: Miért keresitek az élőt a halottak közt?
6Nincs itt! Feltámadt! Emlékezzetek csak vissza,
7mit mondott ö néktek, mikor még Galileában volt? Az emberfiának a bűnösök kezébe kell adatnia, megfeszíttetnie és harmadnapon feltámadnia.
8S visszaemlékeztek az ő szavaira.
9A sírbolttól hazatérve, mindent elmondottak a tizenegy tanítványnak és a többieknek.
10Mária Magdolna, Johanna, továbbá Mária, a Jakab anyja s ezeknek társai voltak azok, akik e hírt az apostoloknak, megvitték.
11Hanem azok üres fecsegésnek tartották a beszédüket és nem hittek nékik.
12De Péter felkelt és elfutott a sírbolthoz s mikor betekintett, csak a lepedőket látta s magában elcsodálkozva a történtek felett, távozott.
13Ketten pedig ö közülük ugyanazon napon, egy Jeruzsálemtől hatvan stádiumra lévő Emmausz nevü falunak tartottak
14s beszélgettek maguk között mindezen megtörtént dolgokról.
15És amint így beszélgettek s tanakodtak, maga Jézus is hozzájuk szegődött s velük ment az úton.
16De a szemük befogódott, hogy meg ne ismerjék öt.
17És ö megkérdezte tőlük: Mit tárgyaltatok magatok között útközben s miért vagytok olyan szomorúak?
18Egyikük, névszerint Kleofás, így válaszolt néki: Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott e napokban?
19Nos, - kérdé ugyan mi? Hát - felelték - a názáreti Jézus dolga, aki szavára s tettére nézve hatalmas próféta volt az Isten, s az egész nép előtt.
20Főpapjaink és főembereink halálra ítélték, megfeszítették,
21mi ellenben reméltük, hogy ő az, aki megváltja Izraelt. Egyébiránt ma a harmadnapja, hogy ez történt.
22Aztán néhány közülünk való asszony is reánk ijesztett. Korán reggel ott jártak a sírnál,
23de holttestét nem találván, hazatértek, mondván, hogy angyallátomásuk is volt s az angyalok állították, hogy ő él.
24Néhány társunk el is ment a sírhoz s úgy találták, ahogy az asszonyok mondották; őt magát azonban nem látták. Erre azt mondotta nékik:
25Óh, ti balgatagok s restek hinni mindazt, amit a próféták mondottak!
26Hát nem ezt kellett-e Krisztusnak elszenvednie, hogy megdicsőülhessen.
27És kezdve Mózesen s a többi prófétákon, minden reá vonatkozó írást megmagyarázott ő nékik.
28Eközben már ama falu közelébe értek, ahová tartottak és ő úgy tett, mintha tovább szándékoznék menni.
29De azok kérlelték, mondván: Maradj velünk! Immár esteledik, a nap lehanyatlott.
30És ő bement, hogy velük maradjon. Mikor aztán az asztalhoz telepedtek, fogta a kenyeret, megáldotta, megtörte és odaadta nékik.
31szemük megnyílt és megismerték őt, de ő látatlanul eltűnt.
32S csak úgy maguk közt suttogták: Nem gyúlt-e lángra a szívünk, mikor útközben hozzánk szólt és az írást magyarázta nékünk?
33S útrakelve még abban az órában, visszatértek Jeruzsálembe s együtt találták a tizenegy tanítványt és társaikat,
34akik e szókkal fogadták őket: Az Úr valóban feltámadt: Simon látta.
35Ők meg elbeszélték az útközben történt dolgokat s azt is, hogy miként ismertek rá a kenyértörésről.
36S mialatt ezt elbeszélték, maga Jézus, megállt közöttük és azt mondotta nékik: Békesség néktek!
37De ijedtükben és féltükben azt hitték, hogy lelket látnak.
38Ekkor azt mondotta nékik: Miért háborogtok? Hogy jut eszetekbe ilyen gondolat?
39Nézzetek kezemre, lábamra! Hisz én vagyok! Tapogassatok és vizsgáljatok meg! A léleknek nincs húsa és csontja!
40Nekem pedig amint látjátok, van. S ezt mondva, megmutatta nékik kezét is, lábát is.
41Sőt, mert az örömtől még mindig hitetlenkedtek és csodálkoztak, megkérdezte tőlük: Van-e itt valami ennivalótok?
42Erre egy darab sült halat s lépesmézet adtak oda néki.
43Elvette s megette szemük láttára.
44Majd így szólt hozzájuk: Ezt mondottam néktek, mikor még veletek voltam: be kell teljesedni mindennek, ami meg van írva rólam Mózes törvényében, a próféták és a zsoltárok könyvében.
45Majd világot gyújtott lelkükben, hogy megértsék az írást.
46S azt mondotta nékik: így van megírva. Így kellett a Krisztusnak szenvednie, s harmadnapon a halálból feltámadnia
47s így kellett hirdetni az ö nevében a megtérést és a bűnök bocsánatját minden nép között Jeruzsálemtől elkezdve.
48Ti vagytok erre a tanuk.
49Én pedig elküldöm rátok az én Atyám ígéretét. Maradjatok Jeruzsálem városában, amíg mennyei erővel teltek meg.
50Azután kivitte őket Betániáig s felemelve kezét, megáldotta őket
51S áldás közben elvált tőlük, - a mennybe vittetett.
52Ők pedig, mint imádói, visszatértek nagy örömmel Jeruzsálembe s
53járták a templomot szünes-szüntelen, dicsérvén és áldván az Istent. Ámen.