1Ezt mondottam néktek, hogy meg ne botránkozzatok.
2A zsinagógából kiközösítenek titeket s eljön az az idő, mikor minden gyilkosotok azt hiszi, hogy az Istennek tesz szolgálatot
3S azért bánnak így veletek, mert ők nem ismerik sem az Atyát, sem engemet.
4Én meg azért mondtam meg ezt néktek, hogy ha az az idő eljön, eszetekbe jusson, hogy én megmondottam néktek. Elébb nem mondtam meg, mert veletek voltam.
5Most pedig elmegyek ahhoz, aki küldött s egyitek sem kérdi: Hová mégy?
6De mert ezt megmondtam, megfájdult szívetek.
7Pedig igazságot mondok: jó néktek, hogy én elmegyek! Mert, ha el nem megyek, a Szószóló nem jön el hozzátok; ha pedig elmegyek, elküldöm őt tihozzátok.
8S ha eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről.
9A bűnről, mert nem hisznek énbennem;
10az igazságról, mert én az Atyához megyek, s többé nem láttok engemet;
11az ítéletről pedig, mert e világ fejedelme már megítéltetett.
12Még sok mondandóm volna néktek, de ti most még nem bírnátok megérteni.
13Hanem, ha eljön ő, az igazság Lelke, elvezérel minden igazságra. Mert ő nem magától beszél, - azt mondja, amit hall s a jövendőt tudtotokra adja.
14Ő dicsőít meg engemet, mert amit az enyémből kap, azt hirdeti néktek.
15Ami az Atyáé, az mind enyém. Azért mondtam néktek: amit ő az enyémből kap, azt hirdeti néktek.
16Egy pillanat s nem láttok engemet, - s újra egy pillanat s megláttok engemet, mert én az Atyához megyek.
17Erre egyik-másik tanítványa egymáshoz fordulva kérdezte: Hogy értsük a szavát: Egy pillanat s nem láttok engemet s újra egy pillanat s megláttok engemet; és ezt: Mert én az Atyához megyek?
18Azt mondták hát: Mi az a pillanat, amiről beszél? Nem értjük a szavát.
19Jézus észrevette, hogy szeretnék megkérdezni, azért azt mondotta nékik: Tanakodtok magatok közt, mert azt mondtam: egy pillanat s nem láttok engemet s újra egy pillanat s megláttok engemet.
20Bizony, bizony mondom néktek: sírtok és jajgattok, de a világ örül; búsultok, de búsúlástok örömre fordul.
21A vajúdó asszony szomorú, mert ideje eljött, de ha megszülte gyermekét, nem gondol már többé vissza fájdalmára, mert örül, hogy ember született a világra.
22Most ti is búsultok, de én újra megláttak titeket s felörvend szívetek s senki sem veszi el tőletek örömeteket.
23S ama napon nem kérdeztek semmit tőlem. Bizony, bizony mondom néktek: bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja tinéktek.
24Eddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek és megkapjátok, hogy örömetek teljes legyen.
25Példaképp mondtam ezt, de majd eljön az az idő, mikor nem példázva, hanem nyíltan szólok az Atyáról néktek.
26Akkor aztán az én nevemben kértek s én nem mondom néktek, hogy én kérem az Atyát értetek,
27mert maga az Atya szeret titeket, mivel ti is szerettetek engemet s elhittétek, hogy én az Istentől jöttem.
28Igen, az Atyától jöttem s e világba jöttem, de újra elhagyom a világot és visszamegyek az Atyához.
29Ekkor azt mondották néki a tanítványai: Lásd! Most nyíltan beszélsz s nyoma sincs a példázatnak beszédedben.
30Most már tudjuk, hogy mindent tudsz s nincs szükséged arra, hogy bárki kérdezzen, - azért hisszük, hogy Istentől jöttél.
31Jézus azt felelte nékik: Most már hisztek?
32Eljön az az idő, sőt eljött már, mikor szétoszoltok, ki-ki az övéihez és engemet egyedül hagytok. De én nem vagyok egyedül, az Atya velem van.
33Azért mondtam meg ezt néktek, hogy énbennem békességtek legyen. E világon nyomor vár reátok, de bízzatok: én meggyőztem a világot!