1Testvéreim! Ne legyetek sokan tanítók, tudván, hogy ránk súlyosabb ítélet vár.
2Mert mi mindannyian gyakorta vétkezünk. Aki a szót el nem véti, az a tökéletes; az féken tudja tartani egész testét is.
3Lám a lovaknak szájába zabolát teszünk, hogy engedelmeskedjenek; s kényünk-kedvünk szerint hajtjuk őket.
4S a hatalmas vihartól hányt-vetett hajókat is, bármily nagyok, egy piciny rudacska odafordítja, ahova a kormányos akarja.
5Épp úgy a nyelv is kicsiny tag s mégis milyen nagy szerepet játszik.
6Egy piciny tűz egész erdőt gyújt fel. A nyelv is tűz, feneketlen gonoszság forrása. Olyan a nyelv a tagjaink között, mint az egész testnek mocska, mint az egész élet lángbaborítója, valóságos gyehenna-láng.
7Az emlős állatok, a madarak, a kígyók és halak minden fajtája megszelídíthető s meg is szelídíttetett már,
8a nyelvet ellenben ember nem tudja megszelídíteni, - teli van e nyughatatlan, gonosz holmi halálos méreggel.
9Azzal áldjuk az Urat, Atyánkat, azzal szórunk átkot az Isten képére teremtett emberre.
10Egyazon szájból jön ki az áldás és átok. Testvéreim! Nem kellene ennek így lennie.
11Vagy talán a forrás egy nyílásból ontja az édes- és keserű vizet?
12Nem teremhet, testvéreim, a fügefa olajbogyót, a szőlő meg fügét és a sós forrásból sem fakadhat édes víz.
13Ki a bölcs és okos közöttetek? Mutassa meg erkölcsös élete cselekedeteit a bölcsesség szelídségével.
14Ha pedig kajánok, irigyek s viszálykodók vagytok, akkor ne dicsekedjetek és ne hazudjatok az igazság rovására.
15Ez nem felülről való bölcsesség, hanem földi, érzéki s ördögi.
16Mert ahol irigység s viszálykodás van, ott napirenden van a háborúság és minden rossz cselekedet.
17A felülről való bölcsesség ellenben először is tiszta, aztán békés, kegyes, engedelmes, irgalommal és áldással teljes, pártoskodástól és képmutatástól ment.
18A békeszerzők élvezik békével az igazság áldását.