Acts 27
1 Mikor aztán el lett határozva, hogy Itáliába hajózunk, átadták Pált is, meg a többi foglyot is Júliusnak, a császári sereg századosának.
2 S beszállva egy adramittiomi hajóba, azzal a szándékkal, hogy az ázsiai partmenti helyeket sorra felkeressük, elindultunk. A Tesszalónikából való macedón Arisztarkusz is velünk volt.
3 Másnap Szidonba érkeztünk és Julius, aki Pállal emberségesen bánt, megengedte néki, hogy barátait meglátogathassa és vendégszeretetüket élvezze.
4 Aztán onnét kievezvén, Ciprus alá kanyarodtunk, mert szembe fújt a szél.
5 S áthajtva a Cilicia s Pamfilia melléki tengeren, a liciai Mirába érkeztünk.
6 S mivel ott a százados egy Itáliába induló alexandriai hajót talált, arra szállított át minket.
7 De biz napok teltek bele, míg nagy lassan, üggyel-bajjal Knidoszig jutottunk s mert ott a szél miatt kikötni nem tudtunk, Kréta alatt Salmone mellett hajóztunk.
8 S mikor nagynehezen elvitorláztunk mellette, Lazea város tőszomszédságában, a „Szépkikötők\ nevű helyre vergődtünk.
9 Sok időbe telt ez s mert a hajózás már veszedelemmel járt és a böjt is elmúlt, Pál intésképp
10 ezt mondotta nékik: Emberek! Úgy látom, hogy ezzel a vakmerő hajózással nemcsak a rakományt s a hajót, hanem az életünket is kockára tesszük.
11 A százados azonban inkább hitt a kormányosnak és a kapitánynak, mint a Pál szavának.
12 S mert az a kikötő telelésre nem volt alkalmas, a többség elhatározta, hogy onnét is elmennek és ha valahogyan Fénixbe, Kréta eme délnyugatra és északnyugatra néző kikötőjébe juthatnak, majd ott kitelelnek.
13 De minthogy enyhe déli szél támadt s azt hitték, hogy feltett szándékukat keresztülvihetik, a horgonyt felszedve, Kréta partja mentén tovább eveztek.
14 Kisvártatva azonban az északkeleti szél forgószélvészként csapott le
15 és mert a hátbakapott hajó nem tudott orrával a szélnek fordulni, szabadjára hagytuk s vitt, ragadt magával.
16 Mikor aztán egy Klauda nevű kis sziget fedezéke alá menekültünk, nagynehezen sikerült szert tennünk egy mentőcsónakra
17 s a azt felhúzva, a védőeszközök segítségével körülkötözték a hajót s mert attól tartottak, hogy a szirthez vágódnak, a vitorlát le bocsátva, úgy haladtak tovább,
18 Minthogy azonban a szélvész erősen hányt-vetett, másnap a rakomány egy részét kihányták.
19 Harmadnapon pedig saját kezükkel hányták ki a hajószereket.
20 S mert már napokon át sem a napot, sem a csillagokat nem láttuk s a vihar egyre dühöngött, végtére is eltűnt szabadulásunknak minden reménysége.
21 S mikor már fogytán volt eleségük is, Pál közéjük állva megszólalt; Emberek! Rám hallgatva, nem kellett volna Krétából elindulnotok és akkor e bajt és kárt elkerültük volna.
22 De én azért most is csak azt mondom: bízzatok! Egy lélek sem vész el közületek, csupán csak a hajó.
23 Ez éjjel ugyanis annak az Istennek angyala, akié én vagyok s akit én imádok, megjelent nékem
24 s azt mondta: Ne rettegj Pál! Meg kell jelenned a császár előtt s az Isten kegyelme valamennyi útitársadat rádbízta.
25 Tehát reménység emberek, én hiszem az Istent, hogy úgy lesz, amint nékem mondta.
26 Nékünk valamely szigetre kell kivetődnünk.
27 És csakugyan, mikor a tizennegyedik éjszaka borúit ránk az Adrián való ide-oda hányódástól fogva, a matrózok éjféltájban észrevették, hogy szárazföld közelit hozzájuk,
28 S megmérvén a víz mélységét, húsz ölnek találták, majd kevéssel arrébb, az újabb mérés csak tizenöt ölet mutatott.
29 Aztán attól tartva, hogy szirthez vágódnak, a hajó faránál négy vasmacskát dobtak a tengerbe s sóvár szívvel lestek, hogy virrad-e?
30 De mert a matrózok meg akartak szökni a hajóból, s azon ürügy alatt, hogy a hajó orránál is vasmacskákat vetnek ki, a tengerre bocsátották a mentőcsónakot,
31 azt mondta Pál a századosnak és a katonáknak: Ha ezek a hajón nem maradnak, nincsen mentség számotokra.
32 Erre a katonák elvágták a mentőcsónak köteleit és az alázuhant.
33 Pitymallatkor pedig arra bíztatta Pál mindnyájukat, hogy egyenek. Ma már - úgymond - tizennegyednapja, hogy eleségtek elfogyott s egy falatot sem ettetek,
34 azt tanácsolom hát, hogy falatozzatok, mivel ez javatokra szolgál. Hiszen néktek a hajatok szála sem görbül meg.
35 Így szólt, aztán elővette a kenyeret s hálát adván az Istennek, mindannyiuk előtt megtörte azt s evett.
36 Erre valamennyi nekibátorodott s szintén evett.
37 Összevéve a halóban kétszázhetvenhatan voltak.
38 Majd mikor jóllaktak, úgy könnyítettek a hajón, hogy a gabonarakományt a tengerbe hányták.
39 De bár már megvirradt nem ismerték fel a szárazföldet Hanem?mint észrevették egy alkalmas parti tengeröblöt, elhatározták, bogy ha csak lehetséges, odaterelik a hajót
40 Épp ezért a vasmacskákat elvagdosva a tengerben hagyták, aztán feloldozták a kormányrúd köteleit is szélnek feszítve a vezérvitorlát, a partnak tartottak.
41 De mikor egy zátonyos helyre jutottak, nekimentek a hajóval, az eleje ugyan befúródván, mozdulatlan maradt, a hátulja azonban a hullámcsapástól összetört.
42 Ekkor a katonák a foglyokat meg akarták ölni, hogy kiúszva egy sem szökhessék meg.
43 A százados azonban, hogy Pált megmenthesse, útjába állt szándékuknak és megparancsolta, hogy először is az úsznitudók ugorjanak a tengerbe s menjenek a szárazföldre,
44 azután a többi, ki deszkán, ki hajóroncson, S így mindnyájan kimenekültek a szárazföldre.