Acts 28
1 A kimenekülés után tudtuk meg, hogy a szigetet Melitének hívják.
2 A barbár lakosok szokatlanul emberséges bánásmódban részesítettek. Tűzet raktak és a fenyegető eső s hideg miatt mindnyájunkat befogadtak.
3 De mikor Pál egész nyaláb gallyat szedegetve, azt a tűzre tette, egy, a melegtől feléledt vipera, kimászva, a kezére tekerődzött.
4 A barbárok pedig a kezén csüngő, csúszó-mászó féreg láttára, összesúgtak: Ez az ember bizonyosan gyilkos: a tengerből kimenekült ugyan, ámde a sors keze mégis utolérte.
5 Ö azonban azt a férget lerázta a tűzbe s semmi baja sem lett.
6 Pedig azok azt hitték, megdagad s egy pillanat s holtan esik össze. Vártak is egy jó ideig, de látván, hogy semmi baja sem lett, mást gondolva, azt mondták, hogy Isten.
7 E környék táján volt a sziget főemberének, Publiusnak a birtoka, ő is szívesen fogadott minket s három napon át élveztük vendégszeretetét.
8 Eközben történt, hogy Publius atyját hideglelés és vérhas gyötörte. Pál meglátogatta, imádkozott és kezét rátéve, meggyógyította őt.
9 Erre aztán a sziget többi betege szintén hozzáfordult s meggyógyultak.
10 Ezek is nagy tisztességben részesítettek bennünket s mikor útra keltűnk, minden szükséges dologgal elláttak.
11 Három hónap múlva tudniillik a szigeten telelt alexandriai hajók egyikén a \Dioszkurok\-on tovább eveztünk,
12 s eljutva Szirakúzába ott maradtunk három napig.
13 Onnan egy kis kerülővel megérkeztünk Régiumba. Egy napba telt, míg déli szél támadt, s a rákövetkező nap Puteoliba jutottunk.
14 Itt már testvérekre találtunk, akik kérten-kértek minket, hogy maradjunk náluk egy hétig, s így érkeztünk meg Rómába.
15 A testvérek hírt hallván felőlünk elénk jöttek onnét is egész Appiiforumig és Tresztabernéig. Pál meglátván őket hálát adott az Istennek s neki bátorodott.
16 Mikor aztán Rómába érkeztünk, a százados átadta a foglyokat a helyőrség parancsnokának. Pálnak pedig mgengedték, hogy külön lakjék az őt őrző katonával.
17 Harmadnapra Pál magához hívatta a zsidók elöljáróit, s mikor azok összegyűltek, azt mondotta nékik: Testvérek! Nem vétettem ugyan a nép és az ősi hagyományok ellen, de azért Jeruzsálemben mégis foglyul adtak a rómaiak kezébe.
18 Kihallgatás után elakartak bocsátani mert halálra méltó bűnt nem találtak bennem,
19 a zsidók tiltakozása miatt azonban a császárhoz kellett fellebbeznem, de nem azért, mintha népem ellen akartam volna vádat emelni.
20 Ez az az ok, amiért én ide kérettelek titeket, hogy lássalak és beszéljek veletek. Mert ezt a bilincset Izrael reménységéért hordozom.
21 Erre azok ezt felelték neki: Júdeából nem jött levél hozzánk rólad, onnan való testvér sem köszönt be hozzánk, aki rosszat jelentett, vagy mondott volna felőled.
22 Hadd halljuk hát te tőled miként gondolkodol? Mert erről a pártról tudjuk, hogy mindenütt támadják.
23 Ki is tűztek néki egy napot és akkor nagyobb számban jöttek szállására, ő pedig hatalmas beszédben tárgyalta az Isten országának dolgát és reggeltől estig mind csak azon buzgólkodott, hogy a Mózes törvényéből meg a prófétákból merített érvekkel megnyerje őket Jézusnak.
24 Egyesek hittek is szavának, mások azonban nem hittek.
25 És épp mikor Pál fejükre olvasta az igét: Jól mondta a Szent Lélek Ézsaiás, a próféta által atyáitoknak
26 keresd fele néped és add tudtukra, Van fületek és nem figyeltek, van szemetek és nem látok.
27 Megátalkodott egy nép ez! A fülét bedugta, A szemét behunyta, Hogy szeme ne lásson, A füle ne halljon. Szíve ne érezzen, meg ne térjen, Hogy meg ne gyógyítsam.
28 Tudjátok meg tehát, hogy az Isten ez üdvözítő kegyelme a pogányoknak szól. Azok majd meg is hallgatják.
29 Ezt mondotta és erre a zsidók távoztak s maguk között nagy vitába keveredtek.
30 Pál pedig még két esztendeig maradt a maga bérelt szállásán és szívesen fogadta mindenik látogatóját.
31 Közben hirdette az Isten országát s tanította az Úr Jézus Krisztus dolgait, teljes bátorsággal s akadálytalanul.