Acts 2
1 Pünkösd napján is mindnyájan együtt voltak ugyanazon helyen.
2 S nagy hirtelen az erősen fújó szélhez hasonló égi zúgás zendült s felverte az egész házat, ahol ültek.
3 Majd tűzhöz hasonló kettős ágú nyelvek jelentek meg nékik és mindenikükre egy-egy ereszkedett.
4 És megteltek mindannyian Szent Lélekkel s kezdtek szólni más nyelveken, úgy, ahogy a Lélek adta ajakukra a szót.
5 Jeruzsálemben épp akkor a világ minden nemzetségéből való jámbor zsidók tartózkodtak.
6 S erre a zúgásra a nép egybegyűlt s megdöbbent, mert ki-ki a maga tulajdon nyelvén hallotta beszélni őket.
7 És mindnyájan álmélkodva s csodálkozva kérdezték egymástól: Nem galileaiak-e ezek mindnyájan, akik itt beszélnek?
8 Hogy van hát, hogy mindenikünk saját anyanyelvét hallja?
9 Mi, pártusok, médek, alámiták, Mezopotámia, Júdea, Kappadócia, Pontus, Ázsia,
10 Frigia, Pamfilia, Egyiptom, Cirene melléki Libia lakói, mi római, zsidó s áttért jövevények,
11 krétaiak és arabok, halljuk hogy ők a mi nyelvünkön hirdetik az Isten nagyságos dolgait?
12 Bizony mind elálmélkodtak s megzavarodva kérdezték egymástól: Vajh' mi lészen ebből?
13 A többiek ellenben gúnyolódva mondták: Édes bortól részegedtek meg.
14 Ekkor Péter előállt a tizeneggyel s e hatalmas beszédet intézte hozzájuk: Zsidó férfiak! Jeruzsálem összes lakosai! Vegyétek tudomásul s ügyeljetek jól szavamra.
15 Nem részegek ezek, ahogy gondoljátok, hiszen még csak kilenc az óra,
16 hanem ez az, amit Joél próféta jövendölt:
17 Az utolsó napokban, mondja az Isten, Lelket öntök mindenkibe: Fiaitok, lányaitok prófétáinak, Ifjaitok látásokat látnak, S véneitek álmokat álmodnak.
18 Igen; akkor lelket öntök szolgáimba és szolgálólányaimba S prófétálni fognak.
19 Csodákat teszek odafent az égben És jeleket idelent a földön; Vért, tüzet, füstpárát.
20 A nap sötétségbe, A hold vérbe borul, Mielőtt felvirrad az Úr nagy és fényes napja,
21 De az, aki az Úrnak nevét segítségül hívja, üdvözül.
22 Izraelita férfiak! Hallgassatok beszédemre. Ti a názáreti Jézust, azt a férfiút, akit az Isten, amint magatok is jól tudjátok, az általa köztetek véghezvitt hatalmas tettek, csodák és jelek által igazolt,
23 ti azt, aki az Isten örök végzése és rendelése szerint kezetekbe adatott, a hitetlenek keze által keresztfára szegeztettétek és kivégeztétek;
24 de az Isten a halál kínjától megváltva, feltámasztotta, mert ö nem lehetett annak martaléka,
25 hiszen Dávid róla mondja: Magam előtt látom az Urat mindenkor, Mert jobbom felől áll, hogy meg ne inogjak,
26 Azért örvend szívem és ujjong szám, Sőt még gyarló testemet is reménység táplálja.
27 Nem hagysz te engem a sírban. Nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.
28 Megmutattad nékem az életnek útját És az én örömöm teljes lesz te nálad.
29 Testvérek, férfiak! Hadd beszéljek néktek nyíltan Dávidról, az ősatyáról. Meghalt, eltemették, sírja ma is meg van nálunk.
30 De, mert próféta volt s tudta, hogy az Isten esküvel fogadta néki, hogy egyik utódát ülteti trónjára,
31 a jövőbe látva szólt Krisztus feltámadásáról, hogy nem marad a sírban s a teste sem lát rothadást.
32 Ezt a Jézust, mindannyian tanú vagyunk reá, az Isten feltámasztotta.
33 És ő az Isten jobbjára felemeltetvén s a Szent Lélek ígéretét, az Atyától megnyervén, ezt, amint látjátok s halljátok, ki is töltötte.
34 Mert nem Dávid ment fel a mennybe, hisz ő maga mondja: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj jobb kezem felöl,
35 Amíg lábad zsámolyává teszem ellenségeidet.
36 Tudja meg hát Izraelnek egész háza, mint bizonyos dolgot, hogy az Isten azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek, Úrrá és Krisztussá tette.
37 Ennek hallatára, megindult szívvel kérdezték Pétertől és a többi apostoloktól: Testvérek, férfiak! Mit cselekedjünk?
38 Péter azt felelte nékik: Térjetek meg s avattassátok be magatokat mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevébe bűneitek bocsánatára s megnyeritek a Szent Lélek ajándékát.
39 Mert az ígéret néktek, gyermekeiteknek és mindama távollévőknek szól, akiket Urunk Istenünk elhív.
40 És még sok más egyéb szóval intette, kérlelte őket, mondván: Szakítsatok ez elfajult nemzetséggel.
41 Akik aztán kész örömest hajlottak szavára, beavattatták magukat s aznap mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk.
42 Legnagyobb gondot fordítottak az apostolok az evangeliom tudományára, a testvéri közösségre, a kenyér megtörésére és a könyörgésre.
43 Minden lelket szent félelem szállt meg. Az apostolok pedig sok csodát és jelt miveltek.
44 A hívek mindnyájan összetartottak. Mindenük közös volt.
45 Jószágukat, vagyonukat eladták és mindenkinek juttattak belőle, kinek-kinek szükségéhez mérten.
46 S nap-nap után hűségesen megjelentek egy akarattól áthatva a templomban, a kenyeret pedig házanként megtörték s szívbeli örömmel s őszinteséggel költötték el élelmüket,
47 dicsérvén az Istent és bírván az egész népnek szeretetét. Az Úr pedig napról-napra szaporította az üdvözülők számát.