1Első könyvemben, édes Teofil, elmondtam mindazt, amit Jézus tett s tanított kezdettől fogva
2addig a napig, amelyen az általa kiválaszttatott apostoloknak a Szent Lélek által utasításokat adván, a mennybe vitetett.
3Ő ugyanis szenvedése után, mint élővalóság sok biztos jel mellett megmutatta magát nekik s negyven napig köztük forgolódva, beszélgetett velük Isten országáról.
4Aztán egybegyűjtvén őket, lelkükre kötötte, hogy Jeruzsálemből ne távozzanak el, hanem várják be az Atya ígéretét, amelyről - így mondta - \hallottátok tőlem,
5hogy János vízzel avatott, de ti nemsokára Szent Lélekkel avattattok fél.\
6Az egybegyűltek tehát megkérdezték: Uram! Most állítod helyre Izrael országát?
7De ő azt felelte nékik: Nem a ti dolgotok annak az időnek, avagy alkalomnak tudása, amelyet az Atya a maga hatalmánál fogva állapított meg,
8hanem majd, ha a Szent Lélek alászáll reátok, megerősödtök és tanúim lesztek úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samáriában, sőt a földnek végső határáig.
9Ezt mondta, azután szemük láttára felemeltetett s felhő vitte tova tőlük.
10S mialatt ők sóvár szemmel néztek a mennybe távozó után, két fehér ruhába öltözött férfiú állt meg mellettük és
11meg is szólaltak: Galileai férfiak! Mit álltok itt, fel, az égre nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett a mennybe tőletek, éppúgy jő el, amint ti őt a mennybe menni láttátok.
12Erre, az úgy mondott Olajfák hegyéről, amely Jeruzsálemtől egy szombatútnyi távolságra van, visszatértek Jeruzsálembe
13s mihelyt megérkeztek felmentek a Péter, János, Jakab, András, Fülöp, Tamás, Bertalan, Máté, Jakab, az Alfeus fia, a vakbuzgó Simon és Júdás, a Jakab fia szállásának felső szobájába,
14s mindannyian egy szívvel lélekkel folyton folyva imádkoztak az asszonyokkal és Máriával, a Jézus anyjával, meg az ö testvérénél együtt.
15E napokban állt fel Péter a tanítványok közt - körűlbelől százhúsz főből álló közönség volt jelen - és így szólt:
16Testvéreim! Annak az Írásnak, melyet a Szent Lélek Dávid ajka által jóslatképpen, a Jézust foglyul ejtő csőcselék vezetőjéről, Judásról mondott, be kellett teljesednie.
17Ő közénk tartozott és szolgatársunk volt.
18Gonoszságának béréből mezőt vett, aztán fejjel alázuhantában kétfeléhasadván, a belsőrésze tisztára kifordult.
19És ezt Jeruzsálem minden lakosa megtudta, azért azt a mezőt tulajdon nyelvükön Akeldamaknak, magyarul Vérmezőnek hívták.
20Mert meg van írva a zsoltárok könyvében: hajléka puszta legyen, Ne lakjék abban senki sem. Szintúgy: Más kapja meg felügyelő hivatalát.
21Szükséges azért, hogy ama férfiak egyike, akik mindig velünk voltak, amíg az Úr Jézus ki - s bejáratos volt köztünk,
22a János avatásától fogva az ő menybemenetelének napjáig, velünk együtt bizonysága legyen az ö feltámadásának.
23Azért kettőt ki jelöltek, a Barsabásnak nevezett Józsefet, más néven Justust és Mátyást.
24És így imádkoztak: Uram! Te, ki minden szívet ismersz, jelentsd meg e kettő közül nékünk a te választottadat,
25hogy a méltó helyére került Júdástól hűtlenül elhagyott apostoli hivatalba lépjen.
26Sorsot vetettek hát és a sors Mátyásra esett, akit be is iktattak a tizenegy apostol sorába.