1Vajha eltűrnétek tőlem egy kis bolondságot. Sőt. tűrjetek engem is.
2Hisz Isten hév szerelmével hevülök értetek. Én jegyeztelek el egy férfivel, hogy szeplőtlen szűzként állítsalak Krisztus elé.
3De félek, hogy miként a kígyó ravaszul rászedte Évát, a ti szívetek is megromolva, elfordul a Krisztus iránt való őszinte hűségtől.
4Úgy-e, ha az a bizonyos várva-várt más Jézust, egy olyat hirdetne néktek, akit mi nem hirdettünk, vagy más lelket vennétek, amit nem vertetek, vagy más evangéliomot, amit nem fogadtatok be, - szépen eltűrnétek!
5Pedig semmi tekintetben sem tartom magamat alábbvalónak a nagy apostoloknál.
6Lehet, hogy járatlan vagyok az ékesszólásban, de nem a tudományban; sőt ellenkezőleg, mindenben mindenképp tisztán álltam előttetek.
7Vagy bűnt követtem el, hogy megaláztam magamat a ti felmagasztaltatástokért, hogy ingyen hirdettem néktek az Isten evangéliomát?
8Zsoldot szedve, más gyülekezetet raboltam-é meg, hogy néktek szolgáljak? De hisz mikor ti nálatok voltam s szükséget szenvedtem, nem voltam terhére senkinek,
9mert szükségletemről gondoskodtak a Macedóniából jött testvérek. Megéltem és meg is élek a nélkül, hogy terhetekre legyek.
10Oly bizonyos, mint ahogy a Krisztus igazsága él bennem, hogy ezt az én dicsekvésemet nem némítják el Akája tartományában.
11Miért? Talán, mert nem szeretlek titeket? Az Isten tudja.
12De amit most teszek, teszem ezután is, hogy azokat, akik alkalomra lesnek, elüssem az alkalomtól, hogy amivel dicsekesznek, abban ők is olyanoknak találtassanak, mint mi.
13Mert biz ezek hamis apostolok a Krisztus apostolainak köpönyegébe bújt álnok munkások.
14Nem is csoda! A Sátán is a világosság angyalának köpönyegébe bújik.
15Nem lephet meg tehát senkit, ha az ő szolgái szintén az igazság szolgainak köpönyegét öltik fel magukra. El is veszik jutalmukat cselekedeteik szerint.
16Megismétlem szavam: ne tartson engem senki sem bolondnak. És ha mégis, tűrjetek meg magatok közt, mint bolondot; hadd dicsekedjem én is egy kissé.
17Amit mondok, nem az Úr szerint mondom azt, hanem csak úgy bolondmódra, dicsekvésre kerítvén rá a sort.
18A sok gyarló dicsekedő közé beállok hát, mint dicsekvő én is.
19Hiszen ti okosak kész örömmel tűritek a bolondokat.
20Tűritek, ha leigáznak, ha megnyúznak, ha tőrbe ejtenek, ha nyakatokra ülnek és ha megpofoznak.
21Gyalázat rám nézve, hogy mi erre gyengék voltunk. Pedig, amire más valaki büszke, - bolondmódra szólok - büszke vagyok én is.
22Héberek ők? En is. Izraeliták ők? Én is. Ábrahám magva ők? Én is.
23Krisztus szolgái ők? Bolondmódra mondom: Én még inkább, Bőségesebb munka, Sokkalta nagyobb vereség, És számosabb börtön, Nem egy halálveszély között.
24A zsidóktól ötször kaptam egy híján negyven botütést.
25Háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, egy éjet s egy napot a tenger mélyén töltöttem.
26S hányszor keltem vándorútra, Veszélyben folyókon, Veszélyben rablók közt, Veszélyben népem, veszélyben a pogányok közt, Veszélyben városban, veszélyben a pusztán, Veszélyben tengeren, veszélyben a hamis testvérek közt!
27Hányszor sanyart fáradság, nyomor, álmatlanság, Hányszor éhség, szomjúság, bőjtölés, Hideg és mezítelenség!
28S minderre ráadásul az örökös zaklattatás, az összes gyülekezetek reám szakadt gondja.
29Ki a gyenge s én ne roskadjak le? Ki botránkozik meg s én ne gerjedjek haragra?
30Ha már dicsekvésre kell megnyitnom számat, dicsekszem gyarlóságommal.
31Az Úr Jézus Krisztus Istene és Atyja, az örökké áldott tudja, hogy én nem hazudom.
32Damaszkuszban Aretás király helytartója őrökkel rakta meg a damaszkusiak városát, hogy foglyul ejtsen engem
33s ablakon át egy kosárban bocsátottak le a kőfalról s úgy menekültem ki keze közül.