1Azért a már tűrhetetlen állapotok miatt, jobbnak láttuk, ha magunkra maradunk Aténben
2és elküldtük Timoteust a mi testvérünket s az Isten szolgáját a Krisztus S evangélioma dolgában, hitetek erősítése és élesztése végett,
3hogy e nyomorúság közepette meg ne tántorodjék senki,
4hisz tudjátok, hogy ez a mi rendeltetésünk. Megmondtuk előre, még mikor nálatok voltunk, hogy nyomorúság vár ránk, ami, mint tudjátok, be is következett.
5Elküldtem hát a reám nézve is tűrhetetlen állapotok miatt, hogy tudomást szerezzek hitetek dolgáról, hogy nem kísértett-e meg a kísértő egy avagy más módon s nem veszett-e kárba a mi fáradságunk?
6De most már, hogy Timóteus visszatért tőletek hozzánk és örvendetes hírt hozott nékünk a ti hitetekről s szeretetetekről, meg arról, hogy mindig szívesen gondoltok reánk és amint mi, ti is úgy vágyódtok viszontlátni minket:
7hitetek új erőt öntött szívünkbe minden mi Ínségünk s nyomorúságunk dacára.
8Mert mi akkor élünk, ha ti erősen álltok az Úrban.
9Mivel is hálálhatnók meg Istennek mindazt az örömöt, ami megtölti szívünket Istenünknek színe előtt ti értetek,
10mikor mind éjjel, mind nappal buzgón esedezünk hozzá, hogy meglássuk orcátokat s kipótoljuk hitbeli fogyatkozástokat?
11Vajha maga a mi Istenünk és Atyánk és a mi Urunk, a Jézus Krisztus egyengetné meg utunkat hozzátok!
12Titeket pedig tegyen az Úr határtalan gazdagokká az egymás és mindenki iránt való szeretetben, ahogy mi is szeretünk titeket,
13hogy a szeplőtelen szentség benső erejétől áthatva, álljunk Istenünk és Atyánk színe elé, ha majd Urunk, a Jézus Krisztus visszatér minden szentjeivel.