1Pál, Jézus Krisztusnak Isten akaratából meghívott apostola és Zosztenész testvér, - az Isten korintusi gyülekezetének, a Jézus Krisztusban megszentelt,
2meghívott szenteknek, mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét bármely helyen, az övéken avagy a miénken segítségül hívják.
3Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
4Nap-nap után hálát adok az én Istenemnek érettetek Isten ama kegyelméért, amelyet a Jézus Krisztusban nyertetek,
5hogy ő benne mindenben, minden beszédben és minden ismeretben meggazdagodtatok
6a Krisztusról való bizonyságtétel benső erejénél fogva,
7úgy, hogy most már nincs olyan kegyelmi ajándék, aminek ti szűkében volnátok. Csak egyet vártok még: a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését.
8És ő erőt is ád néktek mindvégig, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus napján.
9Hű az Isten, aki meghívott titeket a maga Fiának, a mi Urunk, Jézus Krisztusnak közösségébe.
10Mindazáltal kérten kérlek, kedves testvéreim, a mi Urunk, a Jézus Krisztusnak nevére, értsetek egyet mindnyájan s ne szakadjatok szét, hanem tartsatok össze a közös felfogás s a közös meggyőződés alapján.
11Pedig Kloe emberei hírül hozták nékem, hogy ti pártoskodtok.
12Úgy értem ezt, hogy nálatok ki-ki másként beszél, ilyformán: Én a Pálé vagyok, én meg Apollószé, én Kéfásé, én meg a Krisztusé.
13Hát Krisztus darabokra van szaggatva? Hát Pált feszítették meg értetek? Vagy a Pál nevébe avattatok be?
14Hálát adok az Istennek, hogy én közületek Kriszpust és Gájuszt kivéve, nem avattam be senkit sem.
15Legalább nem mondhatja senki, hogy én a magam nevébe avattalak be titeket.
16De igaz, én avattam be a Stefana háznépét is, hanem aztán már csakugyan nem tudom, hogy beavattam, volna bárki mást.
17Mert Krisztus nem azért küldött, hogy avassak, hanem, hogy az evangéliomot hirdessem, de nem a szó bölcsességével, hogy a Krisztusnak keresztje hiába való ne légyen.
18Mert a kereszt beszéde a kárhozat népének bolondság, az üdvösség népének, mi nékünk ellenben Istennek hatalma.
19Amint meg van írva: Megdöntöm a bölcselkedők bölcsességét, Eltörlöm az okoskodók okosságát.
20Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világ vitázója? Nem tette-e Isten bolondsággá a világ bölcselkedését?
21Minthogy ugyanis a világ nem ismerte meg az Istent a maga bölcsessége által az Isten bölcsességéből, az Isten jónak látta, hogy az igehirdetés bolondságával üdvözítse a hívőket.
22A zsidók ugyanis csodajelt kívánnak, a görögök pedig bölcsességét hajhásznak;
23mi ellenben azt a megfeszített Krisztust prédikáljuk, aki a zsidóknak botrány, a görögöknek pedig bolondság,
24maguknak a meghívottaknak ellenben, akár zsidók, akár görögök legyenek: Krisztus, Istennek hatalma és Istennek bölcsessége.
25Mert az Isten bolondsága bölcsebb, mint az emberek és az Isten gyengesége hatalmasabb, mint az emberek.
26Gondoljatok csak meghívatásotokra testvérek. Látszat szerint nem sok a bölcs, nem sok a hatalmas, nem sok a nemes köztetek.
27S lám, akiket a világ bolond számba vesz, Az Isten azokat választotta ki, Hogy megszégyenítse a bölcseket. És akiket az Isten gyenge számba vesz, Az Isten azokat választotta ki, Hogy megszégyenítse a hatalmasokat,
28S akiket a világ nemtelen s megvetett számba vesz, Isten azokat a senkiket
29választotta ki, hogy semmikké tegye a valakiket, hogy ne dicsekedjék előtte egy test sem.
30Ti ellenben néki köszönhetitek, hogy a Jézus Krisztusnak hívei vagytok, aki nékünk Istentől bölcsesség, igazság, szentség és váltság lett,
31hogy az írás szava szerint: Aki dicsekedik, az az Úrban dicsekedjék.