1Dárius király negyedik esztendejében így szólt az ÚR szava Zakariáshoz a kilencedik hónap, Kiszlév negyedik napján,
2amikor a bételiek elküldték Szárecert, RegemMeleket és társait, hogy esedezzenek az ÚR színe előtt,
3és megkérdezzék a papokat, akik a Seregek URának a házában vannak, és megkérdezzék a prófétákat is: Sírjak-e az ötödik hónapban, és böjtöljek-e, ahogyan már jó néhány éve tesszük?
4Ekkor így szólt hozzám a Seregek URa:
5Így szólj az ország egész népéhez és a papokhoz: „Amikor böjtöltetek és gyászoltatok az ötödik és a hetedik hónapban, mégpedig hetven esztendeig, vajon valóban énértem böjtöltetek?
6Amikor pedig ettetek és ittatok, vajon nem magatokért ettetek és magatokért ittatok-e?
7Nemde ezeket a szavakat hirdettette az ÚR a korábbi próféták által, amikor még népes és gazdag volt Jeruzsálem a körülötte levő városokkal együtt, és mind a Délvidék, mind pedig az alföld még népes volt?”
8Zakariáshoz ismét szólt az ÚR szava:
9Így szól a Seregek URa: „Igazságos ítélettel ítéljetek, szeretetet és könyörületességet gyakoroljon mindenki a felebarátjával!
10Az özvegyet és az árvát, a jövevényt és a szegényt ne zsákmányoljátok ki, és ne gondoljatok gonoszt szívetekben egymás ellen.”
11De ők nem akarták meghallani, sőt hátat fordítottak, és bedugták a fülüket, hogy ne halljanak.
12A szívüket is megkeményítették, hogy ne hallják a törvényt és azokat az szavakat, amelyeket a Seregek URa küldött lelke által a korábbi próféták révén. Ezen igen fölháborodott a Seregek URa.
13Ezért, ahogy én kiáltottam, és nem hallgattak meg, úgy ők is kiáltanak, és én sem hallgatom meg őket – ezt mondja a Seregek URa.
14Szétszórtam őket mindenféle nép közé, amelyeket nem ismertek, az ország pedig puszta maradt utánuk, és senki sem megy át rajta. Így tették pusztává a kívánatos országot.