1Majd ismét fölemeltem a szememet, és láttam, hogy íme, négy szekér jön ki két hegy közül, és azok a hegyek érchegyek voltak.
2Az első szekérbe vörös lovak voltak fogva, a második szekérbe fekete lovak,
3a harmadik szekérbe fehér lovak, a negyedik szekérbe pedig erős, tarka lovak.
4Akkor megszólaltam, és megkérdeztem az angyalt, aki velem beszélt: Mik ezek, Uram?
5Az angyal azt válaszolta nekem: Ezek az ég négy szele, akik az egész föld Ura előtti szolgálatukból jönnek.
6Amelyben a fekete lovak vannak, észak földjére mennek, és a fehérek mennek utánuk. A tarkák pedig dél földjére mennek.
7Az erősek is menni akartak, és be akarták járni a földet. Azt mondta: Menjetek, járjátok be a földet! Be is járták a földet.
8Majd hívott engem, és azt mondta: Lásd! Az észak földjére menők lecsöndesítették lelkemet észak földjén.
9Majd így szólt hozzám az ÚR szava:
10Vedd át a számkivetésben levőktől adományukat: Heldajtól, Tóbijjától és Jedajától, akik Babilónból jöttek. Menj be még azon a napon, menj be Jósijjának, Cefanjá fiának a házába,
11és vedd át tőlük az ezüstöt és az aranyat, és csináltass koronát, és tedd Jósua főpapnak, Jócádák fiának a fejére!
12Így szólj neki: Azt mondja a Seregek URa: „Íme, egy férfiú, akinek Sarjadék a neve, mert kihajt a helyéről, és ő építi föl az ÚR templomát!
13Mert ő fogja fölépíteni az ÚR templomát, és nagy lesz a méltósága, trónra ül, és uralkodni fog. Mellette pap is lesz a trónon, és békesség tanácsa lesz kettőjük között.
14A korona pedig legyen emlékeztető jel Heldajra, Tóbijjára, Jedajára és Hénre, Cefanjá fiára az ÚR templomában.
15Eljönnek a messzeségben lakók is, és építik az ÚR templomát; és megtudjátok, hogy a Seregek URa küldött el engem hozzátok. Így lesz, ha igazán hallgattok az ÚRnak, Isteneteknek a szavára!”