1Azután megmutatta nekem Jósuát, a főpapot, aki az ÚR angyala előtt állt, és a Sátánt, aki a jobbja felől állt, hogy vádolja őt.
2Azt mondta az ÚR a Sátánnak: Megdorgál téged az ÚR, te Sátán! Megdorgál az ÚR, aki magáévá fogadta Jeruzsálemet! Hát nem tűzből kikapott üszök-e ez?
3Jósua pedig szennyes ruhába volt öltöztetve, és ott állt az angyal előtt.
4Megszólalt az angyal, és azt mondta az előtte állóknak: Vegyétek le róla a szennyes ruhákat! Majd azt mondta neki: Lásd! Levettem rólad álnokságodat, és ünnepi ruhába öltöztetlek téged!
5Azután így szólt: Tegyenek a fejére tiszta süveget! Föltették tehát fejére a tiszta süveget, és beöltöztették a ruhákba, az ÚR angyala pedig ott állt.
6Az ÚR angyala akkor így figyelmeztette Jósuát:
7„Azt mondja a Seregek URa: Ha az én útjaimon jársz, és ha megtartod rendeléseimet, te is ítélője leszel házamnak, sőt őrizni fogod udvaraimat, és ki- és bejárást engedek neked az itt állók között.
8Halld meg, Jósua főpap, te és társaid, akik előtted ülnek, mert jelképet hordozó férfiak ezek: Íme, bizony, előhozom szolgámat, a Sarjadékot!
9Mert íme, ez a kő az, amelyet Jósua elé helyeztem. Ezen az egy kövön hét szem van, íme, én faragtam annak faragványait – így szól a Seregek URa –, és eltörlöm e föld álnokságait egy napon.
10Azon a napon – így szól a Seregek URa – mindenki meghívja majd felebarátját szőlője és fügefája alá.”