Zechariah 4
1 Majd visszatért az angyal, aki beszélt velem, és felköltött engem, mint amikor valakit álmából költenek fel.
2 Azt kérdezte tőlem: Mit látsz? Azt mondtam: Íme, egy színarany mécsestartót látok, melynek a tetején az olajtartó, rajta pedig hét mécses van, és hét-hét cső tartozik a tetején lévő mécsesekhez,
3 mellette pedig két olajfa áll. Egyik az olajtartó jobb oldalán, a másik pedig a bal oldalán.
4 Akkor azt kérdeztem az angyaltól, aki velem beszélt: Mik ezek, Uram?
5 Erre így felelt az angyal, aki velem beszélt: Hát nem tudod, mik ezek? Azt mondtam: Nem, Uram!
6 Ő így felelt nekem: Ez az ÚR beszéde Zerubbábelhez: Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! – ezt mondja a Seregek URa.
7 Ki vagy te, te nagy hegy? Síksággá leszel Zerubbábel előtt! Ő kihozza a zárókövet, és közben ilyen kiáltás hallatszik: Áldás, áldás reá!
8 Majd így szólt hozzám az ÚR szava:
9 Zerubbábel keze vetette meg a ház alapját, és az ő keze fejezi majd be azt. Akkor megtudjátok, hogy a Seregek URa küldött el engem hozzátok.
10 Mert akik csúfolták a kicsiny kezdetet, örülni fognak, ha meglátják Zerubbábel kezében a zárókövet. A hét mécses pedig az ÚR szemeit jelzi, amelyek átlátják az egész földet.
11 Akkor azt kérdeztem tőle: Mi ez a két olajfa a mécsestartó jobb és bal oldalán?
12 Másodszor is szóltam, és megkérdeztem: Mit jelent az olajfának az a két ága, amely a két aranycső mellett van, és öntik magából az arany olajat?
13 Így szólt hozzám: Hát nem tudod, mik ezek? Azt mondtam: Nem, Uram!
14 Ő azt mondta nekem: Ezek ketten az olajjal fölkentek, akik az egész föld Ura mellett állnak.