Psalms 139
1 [A karmesternek: Dávid zsoltára.] URam, te megvizsgáltál és ismersz engem.
2 Tudod, ha leülök vagy ha fölkelek, messziről is érted gondolatomat.
3 Ügyelsz járásomra és fekvésemre, minden utamat jól ismered.
4 Amikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt, URam!
5 Elöl és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
6 Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem.
7 Hová menjek lelked elől, arcod elől hová fussak?
8 Ha a mennybe mennék föl, ott vagy, ha a Seolban vetnék ágyat, ott is jelen vagy.
9 Ha a hajnal szárnyára kelnék, hogy a tenger túlsó partján időzzek,
10 ott is a te kezed vezetne és a te jobbod fogna engem.
11 Ha azt mondanám: „A sötétség biztosan elborít, és éjszakává lesz körülöttem a világosság”,
12 a sötétség nem borítana el előled, és fénylene az éjszaka, mint a nappal, a sötétség olyan lenne, mint a világosság.
13 Bizony te alkottad veséimet, te formáltál engem anyám méhében.
14 Magasztallak, hogy oly megrendítően csodálatos lettem. Csodálatosak a te cselekedeteid, és jól tudja ezt lelkem.
15 Formám nem volt elrejtve előtted, amikor titokban formálódtam és alakultam, mintegy a föld mélyében.
16 Szemed látta alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind le voltak írva, és a napok is, amelyeket rendeltél számomra, holott még egy sem volt meg közülük.
17 Milyen kedvesek nekem a te gondolataid, Istenem! Mily nagy azok száma!
18 Számlálgatom őket, de több a homokszemeknél. Fölébredek, és mégis veled vagyok.
19 Bárcsak elveszítené Isten a gonoszt, és a vérszomjas emberek eltávoznának tőlem!
20 Mert gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik.
21 Ne gyűlöljem-e, URam, a téged gyűlölőket? Ne utáljam-e az ellened támadókat?
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
23 Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat!
24 Nézd meg, hogy ártalmas úton járok-e, és vezess engem az örökkévalóság útján!