1[Dávidé.] Magasztallak téged teljes szívemből, énekkel áldalak az istenekkel szemben.
2Leborulok szent templomod felé, és magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért, mert mindennél magasztosabbá tetted nevedet és beszédedet.
3Amikor kiáltottam, meghallgattál, bátorítottál engem, lelkemben erő támadt.
4Téged magasztal, URam, e föld minden királya, amikor meghallják szád beszédeit.
5Énekelnek az ÚR útjairól, mert nagy az ÚR dicsősége!
6Noha felséges az ÚR, mégis meglátja az alázatost, de a kevélyt csak távolról ismeri.
7Ha nyomorúságban vergődöm, te megelevenítesz. Kinyújtod kezedet ellenségeim haragja ellen, és jobbod megment engem.
8Az ÚR mindent elvégez értem. URam, kegyelmed örökkévaló; ne hagyd el kezed alkotásait!