1Ott ültünk Babilón folyói mellett, és sírtunk, amikor Sionra emlékeztünk.
2Az ott lévő fűzfákra akasztottuk hárfáinkat,
3mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, amikor ezt mondták: Énekeljetek nekünk a Sion énekeiből!
4Hogyan énekelnénk az ÚR énekét idegen földön?
5Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem, felejtkezzék el rólam a jobb kezem!
6Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha nem emlékezem meg rólad, ha nem Jeruzsálemet tekintem legfőbb örömömnek.
7Emlékezzél meg, URam, Edóm fiairól, akik azt mondták Jeruzsálem napján: Romboljátok le, romboljátok le egészen az alapjáig!
8Babilón leánya, te pusztulásra való! Áldott legyen, aki megfizet neked azért, amit tettél velünk!
9Áldott legyen, aki megragadja és sziklához csapja kisdedeidet!