Job 3
1 Ezután megnyitotta Jób a száját, és megátkozta születése napját.
2 Ezt mondta Jób:
3 Vesszen el az a nap, amelyen születtem, és az az éjszaka, amelyen azt mondták, fiú fogantatott.
4 Legyen sötét az a nap, ne törődjék azzal Isten ott fent, fényesség se ragyogjon azon.
5 Tartsa fogva azt a sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali sötétség tegye rettenetessé.
6 Sűrű sötétség borítsa be azt az éjt! Ne sorolják azt az év napjaihoz, ne számlálják a hónapokhoz.
7 Legyen meddő az az éjszaka, ne legyen akkor örvendezés.
8 Átkozzák meg azt azok, akik a nappalt átkozzák, akik bátrak felingerelni a leviátánt.
9 Sötétüljenek el estéjének csillagai. Hiába várja a világosságot, és ne lássa a hajnalpírt!
10 Mert nem zárta be anyám méhének ajtaját, és nem rejtette el szemem elől a nyomorúságot.
11 Miért is nem haltam meg születésemkor; miért nem múltam ki, mihelyt kijöttem az anyaméhből?
12 Miért vettek föl engem térdre és emlőkre, hogy szopjak?
13 Most feküdhetnék, és nyugalmam volna, aludnék, és akkor nyugton pihenhetnék
14 a föld királyaival és tanácsosaival, akik kőhalmokat építettek maguknak,
15 vagy a fejedelmekkel, akiknek aranyuk van, akik ezüsttel töltik meg házaikat.
16 Miért nem lettem olyan, mint az elásott, elvetélt magzat, mint a világosságot sem látott kisdedek?
17 Ott megszűnik a gonoszok fenyegetése, és ott megnyugszanak mind, akiknek ellankadt az erejük.
18 A foglyok ott mind nyugalmat lelnek, nem hallják szorongatóik hangját.
19 Egyenlő ott kicsiny és nagy, és a szolga szabad az urától.
20 Miért is ad Isten világosságot a nyomorultnak, és életet a keseredett szívűeknek,
21 akik a halált várják, de nem jön az, pedig szorgalmasabban keresik, mint az elrejtett kincset,
22 akik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, amikor megtalálják a koporsót;
23 vagy a férfinak, aki útvesztőbe jutott, és akit Isten körbekerített?
24 Mert kenyerem gyanánt van sóhajtozásom, és kiáltásaim ömlenek, mint a habok.
25 Mert amitől nagyon rettegtem, az szakadt rám, és amitől féltem, az esett meg velem.
26 Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyugtalanság jön rám.