1Megszólalt erre a témáni Elifáz, és ezt mondta:
2Zokon veszed-e, ha szólni próbálok hozzád? De hát ki bírná itt türtőztetni magát a beszédben?
3Íme, sokakat oktattál, és a megfáradt kezeket megerősítetted.
4A tántorgót talpra állította a beszéded, és a remegő térdeket megerősítetted.
5Most, hogy rád került a sor, zokon veszed? Ha téged ért a baj, megrettensz?!
6Nem ad bizodalmat istenfélelmed, sem reménységet utaid becsületessége?
7Emlékezzél hát, elveszett-e valaki is ártatlanul, és tönkrement-e valahol is az igaz?
8Ahogyan én láttam, akik hamisságot szántanak, és gonoszságot vetnek, azt is aratnak.
9Isten leheletétől elpusztulnak, haragja szelétől elvesznek.
10Az oroszlán ordíthat, a nőstény oroszlán üvölthet, de majd az oroszlánkölykök fogai is kitörnek!
11Az agg oroszlán elpusztul, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
12Egy szó lopódzott hozzám, de csak valami nesz ütötte meg abból a fülemet,
13éjjeli látomásokon való töprengések között, amikor mély álom fogja el az embereket.
14Félelem szállt rám és rettegés, reszketett minden csontom.
15Szellem suhant el előttem, és testemen a szőr felborzolódott.
16Megállt, de nem ismertem föl; egy alak volt a szemem előtt, csend volt, majd egy szót hallottam:
17Vajon igaz-e Isten előtt a halandó? Teremtője előtt tiszta-e az ember?
18Íme, szolgáiban sem bízhat, és angyalaiban is talál hibát.
19Hát még azokban, akik agyagházakban laknak, amelyeknek porban van az alapjuk, és könnyebben szétnyomhatók a molynál.
20Reggeltől estig széttörnek, és anélkül, hogy észrevennék, örökre elvesznek.
21Ha kiszakítják sátruk cövekét, nem halnak-e meg, mégpedig bölcsesség nélkül?